Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Bariska István: Franciaország és a tengeri nagyhatalmak viszonya a magyarországi török háborúkhoz

rögtön hozzá is kell tenni, hogy az angliai Dicsőséges Forradalom után, 1689től a Német és a Török Birodalom közti közvetítés holland-angol üggyé vált.

8 Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy azért ennek voltak igen problematikus fejezetei is. Egyfelől azért, mert az angol-holland érdekek nem fedték egymást a perszonálunió ellenére sem, másfelől személyes ellentétek tarkították a két képviseletet. Előfordult, hogy az angol követ egyszerűen nem volt hajlandó közös képviseletre holland kollégájával, így olykor nagyon kockázatossá tették álláspontjukat s annak akceptálását a Portán. Működésük ennek ellenére sikeresnek mondható, a holland diplomáciatörténet nem is annyira ezeknek a problémáknak tulajdonította alkalmasint, hogy lelassultak a portai béketárgyalások, hanem a török halogató taktikájának. Az 1680-as évek végén, az 1690-es évek elején, III. Szülejmán szultán (1687-1691) és Köprülü Musztaía nagyvezír balkáni ellentámadása során példának okáért Jacob Hop, bécsi holland követnek azért nem sikerült az I. Lipót s III. Szülejmán közti nagyon jól előkészített békeszerződést létrehozni, mert Belgrád visszavételével teljességgel érvényüket veszítették a megállapodások. Pedig Hollandia nem minden érdek nélkül vállalta ezt a közvetítő szerepet. I. Lipót erejére lett volna most szükség a Rajnánál a franciák ellen. Abban ugyanis valóban pénze is volt a holland tartományoknak. Hollandia ugyanis a franciaellenes koalíciót kívánta erősíteni a holland-levantei kereskedelem érdekében. Mindazonáltal azt várta, hogy a békével a török és a velencei hajók is visszatérnek. Tekintettel a holland követek különleges státuszára, nevezetesen békeközvetítési pozíciójára I. Lipót udvaránál, úgy tűnik, hogy bizonyos értelemben több és tárgyilagosabb információval rendelkeztek, mint a franciák. Nekik még azzal is meg kellett küzdeni, hogy a francia diplomácia dezinformációkkal terhelte meg egy-egy megfelelő pillanatban a hírközlést és a kapcsolatokat.

9 Az, hogy a holland követek részletesen beszámoltak a magyarországi török háborúkról, hangsúlyozzuk, részleteiről is, annak többek között az az oka, hogy a vállalt szereppel ez szükségszerűen vele járt. A holland követségnek azonban számos más, éppen ebből a pozícióból eredő feladata és érdeke maradt. Egyfelől olyanok, amelyek azt célozták, hogy pótolják valamiképpen az elvesztett tengeri kereskedelmi lehetőségeket. Felmerült példának okáért egy olyan alternatíva is, hogy miként lehetne a Dunán keresztül biztosítani az utat Kelet felé, ha a franciák blokád alá vennék a hagyományos tengeri útvonalakat.

10 Ennek természetesen voltak magyarországi konzekvenciái is. Többek között ezért kapott különös figyelmet a holland közvetítésben a magyarországi protestánsok ügye. Az igaz, hogy volt olyan holland követ, akit azért kellett ideiglenesen visszahívni a bécsi udvarból, mert hitelét vesztette a magyar protestánsok érdekképviseletében. Coenrad van Heemskerck-ről van szó, aki 1690-1692 közt rendkívül aktív volt a közvetítésben.

11 ö egyébként áldozata lett a holland-angol diplomáciai vetél-