Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Bariska István: Franciaország és a tengeri nagyhatalmak viszonya a magyarországi török háborúkhoz

Charles de Ferriol francia portai követek anyaga Bouillon kardinális levelezésében maradtak fenn. Nemcsak részletező jelentések szerkesztői voltak ezek az urak, de XIV. Lajos udvarának utasításai jogán a nagy dolgok „szürke eminenciás" alakítói is. Az egész francia magatartásra jellemző de Chateauneuf követ következő utasítása : „A legfontosabb dolog . . . titokban megakadályozni a békekötést" és felhívni a nagyvezírt, hogy „vessen véget a császár öt éve tartó diadalsorozatának a Porta ellen".

5 Ekkor kezdtek ugyanis a Szent Liga országainak követei hosszú tárgyalásokat a portai megbízottakkal. Amikor XIV. Lajos megkezdte a pfalzi háborút, az ismeretlen drinápolyi jelentés nyomban érzékeltette, hogy ez a lépés a törökök malmára hajtja a vizet, mert a császári csapatokat kivonják a magyarországi helyőrségekből, hogy a rajnai hadszíntérre indítsák őket. S ez valóban be is következett: bizonyos kontingenseket a Német Birodalomba irányítottak, s hamarosan megindultak a fent jelzett portai tárgyalások.

6 Míg ezek a követi jelentések az általános kontinentális politikai, katonai eseményeket elemezték és regisztrálták, a franciaországi bécsi követektől Cheverny gróftól (1684-1685), La Baumetól (1685) és La Vauguion (16851686) követektől, hogy csak néhányat említsünk az 1680-as évekből, a lehető legkimerítőbb elemzések és jelentések érkeztek Versailles-ba a magyarországi török háborúkról.

7 Mintha a konstantinápolyi konzulátus levelezése és a bécsi követi jelentések adnának egy teljes képet arról, hogy mi készülődik az ország felszabadításáért és mi történt, amíg a seregek Buda alá értek. Márcsak ezért sem engedhette volna meg XIV. Lajos a bécsi információk kiesését. Amikor már egyértelművé vált e jelentésekből, hogy J. Lipót jelentős fölényre tett szert Közép-Európában Thökölyvel és a törökkel szemben, nyomban aktivizálta magát keleti szövetségesei érdekében. De főleg azért, hogy parancsot adhasson a Rajnán való átkelésre, az Augsburgi Ligával való háborúra (/. Lipót, Anglia, Hollandia, Hannover, Hessen, Szászország). A portai és a bécsi instrukciók, jelentések közt persze mindvégig megmaradt az az alapvető különbség, hogy a portai konzulok alkalmanként akcióképesek, ez utóbbiak inkább szemlélődök. XIV. Lajos tehát a magyarországi felszabadító háborúk során aktív kontinentális politikát folytatott. A Nantes-i Ediktum felmondásával azonban végzetes hibát követett el. S amikor 1692ben La Hogue-nál Angliával szemben véglegesen elvesztette az eddig szilárd pozícióját a tengereken, Franciaországnak be kellett látnia, hogy a szárazföldön is rosszul mérte fel lehetőségét. Az 1697-es Rijswijki béke erre tett pontot. Hollandiával kapcsolatban már szóltunk, hogy a Stuart restauráció alatt (1660-1688) végleg elvesztette tengeri pozícióit. Feltűnő azonban, hogy a holland diplomácia a XVII. század utolsó évtizedeiben, hosszú évtizedeken keresztül ott volt Bécs és Konstantinápoly közti összes béketárgyaláson. Ehhez