Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Ludwig Hüttl: Miksa Emanuel bajor választófejedelem és Magyarország visszafoglalása az oszmánoktól (fordította: dr. Meláth Ferenc)

császárt és megakadályozza beavatkozását a Franciaország által szorongatott spanyol Németalföld és a Tartományok Rendi Gyűlése oldalán. A háttérben egy lehetőleg előnyös kiindulási pozícióra való törekvés állt, a várt harc a spanyol trón örökségéért, ha a gyermekkora óta betegeskedő eddigi király, II. Károly egy napon utód nélkül halna meg. /. Lipót császár és XIV. Lajos király jogos trónvárományosnak tekintette magát/

5 A bajor Ferdinand Maria választófejedelem meg akarta kímélni országát mind az aktuális konfliktusoktól a spanyol Németalföld körül, mind a jövőben várható összecsapásoktól a spanyol trónért. Egyébként Bajorország geopolitikailag nézve szorongatottan érezte magát a Habsburgoktól. Bajorországot a Habsburg területek három oldalról - Csehország, Felső-Ausztria, Tirol „és a sváb térségben lévő kisebb territóriumok" - vették körül. A szomszédos birodalmi városok, mint Regensburg és Augsburg, valamint a délnémet terület néhány hercegérseke, így a passaui és a salzburgi szoros kapcsolatot tartott fenn a császári udvarral. Ferdinand Maria választófejedelem és minisztere Caspar Schmid

1 megkísérelték Franciaországgal való kapcsolatkereséssel áttörni a Habsburgok érdekterületét. „A bajor hercegeknek és választófejedelmeknek létezésük óta nem volt nagyobb ellenfelük Ausztriánál."

8 Ez volt a bajor kormány nézete. Franciaország földrajzilag távol feküdt és ezért Bajorország számára nem jelentett olyan közvetlen veszélyt - olyan extrém helyzetektől eltekintve, mint a harmincéves háború mint a szomszédos Ausztria. Franciaország ilyesformán megmentőként jelent meg. 1670-ben Ferdinand Maria választófejedelem és a francia király barátsági és semlegességi egyezményt kötöttek egymással.

9 Következésképpen Bajorország az egész holland háború alatt (1672-1678/79) semleges maradt a császári politika iránt, állandóan a békét sürgette, és nem volt hajlandó akceptálni a bécsi udvar javaslatát egy közös birodalmi politikára. Ezzel ellentétben a császári diplomáciának sikerült csaknem az összes birodalmi rendet Franciaország expanziós politikája ellen egyesíteni. Párizsból jelentős pénzügyi támogatást nyújtottak Bajorországnak, amelynek segítségével a választófejedelem megnövelte a hadseregét anélkül, hogy bevetette volna. Bajorország megőrizte fegyveres semlegességét. Mindez politikai megfontolásból történt, ami a nyilvánosság előtt - mely csodálkozott Bécs és München tartós nézetkülönbségén - rejtve maradt. A bajor választófejedelem, Ferdinand Maria az ausztriai uralkodóház örökösének tartotta magát, ha I. Lipót császár, akinek akkor még nem volt fiúutóda, meghalna. Ferdinánd Maria I. Miksa bajor választófejedelem és második felesége, Maria Anna, II. Ferdinánd császár leányának a fia volt. Házasságkötésekor Maria Anna lemondott örökségéről az osztrák uralkodóház férfi ága javára, de minden örökséget fenntartott magának, ami (jogilag) törvényes úton a férfiág esetleges kihalásakor, őt illeti. Ez egy nagyon bizonytalannak tartott megfogalmazás volt. /. Lipót halála