Szita László (szerk.): Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből 1686-1688 (Pécs, 1989)

Előadások és tanulmányok - Ludwig Hüttl: Miksa Emanuel bajor választófejedelem és Magyarország visszafoglalása az oszmánoktól (fordította: dr. Meláth Ferenc)

I. Előfeltételek Az a tény, hogy Miksa Emánuel bajor választófejedelem (1679-1726)

1 részt venne-e Habsburg I. Lipót

2 császár, valamint magyar és cseh király oszmánok elleni hadjáratain, egyáltalán nem volt magától értetődő. Magyarország a Német-Római Szent Birodalom határain kívülre esett. Némely birodalmi rendek úgy érveltek, hogy a magyarországi események a Birodalmat közvetlenül nem érintik és semmilyen segélynyújtásra sem kötelezhetők. Azonkívül az a gondolat, hogy Magyarországon kell megvédeni a nyugati kereszténységet az iszlám további előnyomulásától, olyan erős volt, hogy még a Birodalmon belüli vallási különbségek is háttérbe szorultak, ha arról volt szó, hogy a spanyol expanziós politikát meg kell állítani. A Habsburg örökös tartományok legközelebbi szomszédai mint Bajorország, rendkívül nyugtalanok voltak ha Magyarországról az oszmánok újabb előrenyomulásáról érkeztek hírek, mivel Magyarország a kereszténység védőfalának számított. Ha Magyarország egészében oszmán uralom alá került volna, és az esetleg osztrák területre is kiterjedt volna, akkor „Ausztria uralkodóháza"

:! legközelebbi szomszédai is veszélyeztetve lettek volna. így Ferdinand Maria bajor választófejedelem (1651-1679) 1661 és 1664 között segélycsapatokat küldött Magyarországra, hogy támogassa az oszmán előrenyomulás elleni védelemben/

1 Ez az egyetértés Bécs és München között csak átmenetileg tudta eltakarni a két kormány közt meglevő politikai különbségeket. A bajor választófejedelem, aki a birodalmat a Habsburg- és Bourbon-ház közti viszálykodástól távol akarta tartani, a következő években határozottan szembeszállt a császári birodalmi politikával. Lipót császár kormánya azonban a birodalmi fejedelmeket egy további francia előrenyomulás megállítására akarta egyesíteni. München attól félt, hogy a birodalmat a császári politika következtében bevonhatják egy Franciaország elleni háborúba. A húszéves vasvári béke (1664)"' lehetőséget adott a császárnak egy erőteljesebb jelenlétre Nyugaton. A kétfrontos háború veszélye mindenesetre csökkent addig, míg az oszmánok tartották magukat ehhez a fegyverszünethez. A császári diplomácia a birodalmi fejedelmek egységén fáradozott, míg a francia diplomácia épp ezt az egységet szándékozott megakadályozni. XIV. Lajos azon fáradozott, hogy a birodalmi rendeket egy nagyszabású szövetségi rendszerbe összefogja, hogy izolálja a