Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

I. BEVEZETŐ

pontes menetére, napi változásainak rekonstruálására adnak lehetőséget, valamennyi tükrözi egyben a korról, a hadszíntérré változott országról, az ellenségről, önmagukról alkotott korhű képet. Az egyidőben keletkezett naplók szerzői között hadvezéreket, tábori hadititkárckat, hadikancellistákat, müveit főtisztet cs gyóntató papet találunk. E dokumentáció összevetése során ellenőrizhetően megrajzolható órányi pontossággal a háború menete, továbbá a mai ember számára megdöbbentő katonasors, teli szenvedéssel, kegyetlenséggel, vakbuzgósággal. Filmszerűen játszódik le előttünk a háború, s az írók bármennyire is a vonulásokra, az összecsapásokra, ostromra koncentrálnak, kikerülhetetlenül kivillannak a sorok közül a polgári világ, a nép, Magyarország és Erdély népének, a Dráva és Duna mentén élő horvátoknak, magyaroknak mindennapos szenvedése, sanyargatása, pusztulása. A naplók segítségével napról napra végigkísérve a visszafoglaló hadjáratok eseményeit megérthetjük, hogy a föld népe nem lélegezhetett fel a török megszállás után sem. A kiváló és valóban emberi móden gondolkozó fővezér, Lotharingiai Károly herceg, hiába igyekezett vasszigcrral fegyelemre kényszeríteni a zsoldosokból és önkéntesekből álló szövetséges hadsereget, az erőszak végigszántott, amerre előrenyomultak, vagy ,,békésen" meneteltek. Elsősorban a naplók közlése tette lehetővé, hogy a hadiesemények mellett bepillantsunk a terület életébe is. Úgy gondolom, hogy a naplók nyomán közlésre kerülő magyar huszárság szemlejegyzékei, amelyeket a müncheni hadilevéltárban a bajor vezetés alatt Magyarországon harcolt kontingensek működése során megmaradt nagyszámú aktái közül válogattam, a szerző igényes fcrrásbevezetőjével a történetírásunkban eddig csak általánosságban ismert kérdésről, újszerű ismereteket közöl. Mind a bevezető tanulmányok, mind a naplók és a közlésre került 42 levél, valamint az egykorú európai közvélemény tájékoztatására készült nyomtatványok kiválasztásánál arra törekedtünk, hegy a fő célt, a nagyharsányi diadalt dokumentáljuk olyan sckcldalúan, amennyire ezt ezek a források szolgálni tudják. A naplók, iratok, levelek, jelentések, nyomtatványok kiválasztásánál fontos szempontnak tekintettük, hegy időben megelőzzék és azután meghaladják 1687. augusztus 12-ét. így válhatott szemléletessé az út, amely Buda felszabadulásától elvezetett az eddig kellően nem értékelt nagyharsányi csatáig, s vált láthatóvá a csata jelentősége az 1687-végi és 1688. évi eseményekre. Kötetünkben közreadott dokumentációk legnagyobb része tehát időben a nagyharsányi csata előzményeire, a csata lefolyására, majd azt követő katonai eseményekre utalnak. Fontosnak tekintettem ezt a szempontot a válogatásnál érvényesíteni, mert így vált világossá, hegy milyen következményekkel járt az erőviszonyok megváltozására a nagy győzelem, hogyan demoralizálódott a török hadsereg, s miképpen vezetett el a török kormányzat súlyos válságáig. Ugyanakkor a Habsburg birodalom tekintélyének, erejének, hódításainak növekedéséhez, Erdély nagy részének megszállásához, Belgrád visszafoglalásához. Kötetünkbe válogatott dokumentumokat magyarra fordítottuk, kritikai szö-