Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
II. TANUMÁNYOK
jére a pénz értéke megváltozott és valószínűleg a menázsit is másként biztosították. 1715ben a katonának járó porciót már úgy szabályozták, hogy 2 font kenyeret, 1 font húst és 1 icce (0,8 1) bort kaptak egy napra. A török kiűzése idejéből származó adat hiányában csak feltételezhetjük, hogy a szövegünkben írt mennyiségű hús és kenyér járt nekik. 80 A bajor hadseregnél a lovak napi porciójának a térítési díját Miksa Emánuel az 1589. január 3-án kelt parancsában szabályozta. (BHSA. Abt. IV. A VI. 5. e. Bd. 30.) A szövegben közölt adatokat ebből az iratból tudjuk. Két fontot egy kg-nak véve, a hadsereg 24 ezer lova részére naponta közel ezer métermázsa szénát kellett volna lehajóztatni a Tiszán. Az utóbbi évszázadban használt, jól vasalt, létrás, vendégoldalas parasztszekérre tíz métermázsa szénát is fel lehetett rakni. A nagyobb dereglyényi szállítóhajóra, amilyen a (tisza-)kécskei tábor képén látható, kb. 20 tonnányi terhet rakhattak. Annál nagyobb szállító dereglyék a Tisza mentén nemigen lehettek. Hosszú útra a terjedelmes szénából a labilis járművet még tíz tonnányival se terhelhették meg. Ha mégis ezzel a súllyal számolunk, akkor a Tisza mellett öt napig tartó vonulás idejére csak a széna szállítására ötszáz hajót kellett volna biztosítani. A napi hétszáz métermázsa zab szállítása is lekötött volna arra az időre kétszáz hajót. Itt említjük meg a kenyér szállításának a gondját is. A hadseregnek egy napra járó 240 métermázsa kenyér vízen szállítva megpenészesedett volna. A feleannyi kétszersültet a hadtáp, ha időben felkészülhetett volna a hadjáratra, el bírta volna készíttetni. Ha ebből egy fontot kaptak a katonák egy napra, az ötnapi ellátmányt harminc darab húsztonnás hajón juttathatták volna el a táborhelyekre. így számolva legalább hétszáz nagyobb dereglyényi hajóval lehetett volna csak biztosítani a Tisza mellett vonuló hadsereg jó ellátását. Ennyi hajót Tokaj körzetében nem találhattak, de ennyi hajóst se. A hadinaplók nem írják, de a régi parasztok munkáját ismerve tudjuk, hogy a császár és a vele egyetértő Udvari Haditanács akkor is tévedett, amikor az 1687. évi hadjáratot már május huszadikán el akarta kezdetni. Az 1687. évi hadjárat két fő útvonalát csak az év tavaszán jelölték ki, ezért kellő mennyiségű élelmet és takarmányt mind a két hadtáp területén nem lehetett raktározni. A Duna vonala mentén Rabattá főhadbiztos mégcsak feltölthette a magazinokat, de a Tisza mellett erre a szállítási nehézségek miatt sem kerülhe tett sor. A tokaji hadtáp területén kevés lehetett a takarmány is, mert 1686 nyarán még nem tudhattak a következő évi hadjáratról és nem is készülhettek rá fel. Ha szállítottak volna oda elegendő szénát az előző évi készletekből, a hadsereg útvonalán portyázó tatárok miatt csak jól védhető palánkokban tudták volna azt tárolni. A Tisza mellett ilyen palánkok Szolnok és Szeged között nem voltak. Így azután a bajor választófejedelem hadserege megvárta, amíg a parasztok június végén végeztek a széna behordásával, mert Tokajból csak azután számíthatott ellátmányra. A fentiekből kitűnik, hogy Bécsben nemcsak az utánpótlás szállításához szükséges hajók hiányáról nem tudtak, hanem a vonuló hadsereg ellátásának az alapfeltételeit sem biztosították. 81 A járványokról csak a nagyharsányi csata után, augusztus 28-tól ír a császári hadsereg naplója. 82 A császári hadsereg hadinaplója. 83 Aznap éjjel a hadsereg felett meteor szántotta végig az eget Eszék irányába. Ezt a török felé sújtó égi jelet kedvező jóslatnak tekintették, de ez csak közel egy hónap múlva vált be. 8/ ' Itt, a Valpó melletti táborban a Szolnoknál csatlakozott császári ezredek közül a Kiseli dragonyosokat, a Thiem gyalogosokat, a Gondola és a Veterani vérteseket Lotharingiai Károly parancsnoksága alá rendelték. Ugyanakkor az Auersperg és Baden gyalogosezredet a Neuburg és Pace vértesekkel együtt Miksa Emánuel hadseregébe vezényelték át. Szólnunk kell a hadsereghez tartozó magyarokról is. Miksa Emánuel seregéhez, mint említettük, két huszárezred csatlakozott Szolnoknál. Az egyiknek báró Barkóczy Ferenc felső-magyarországi kapitány, az ottani mezei hadak vicegenerálisa volt a parancsnoka, a másiké gróf Csáky László. A magyarok csak a Dunáig vonultak a bajorokkal, mert a szekcsői tábor térképén nem tüntették fel a helyüket. Bonomo szerint ötezer magyart Horvátországba vezényeltek és Mohácsnál búcsúztatták őket. Határozott közlés hiányában csak
