Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

II. TANUMÁNYOK

adásától számítva még futólépésben sem foglalhatta el negyed óránál rövidebb idő alatt az új helyét. Ez alapján feltételezzük, hogy ezek az ezredek és zászlóaljak még a két vonal közötti rés elzárásával egyidőben kaptak parancsot az első vonal szabaddá vált hátának a biztosítására. A csata elején az úton haladó szekereket és hintókat a két vonal közül kiparancsolták a hegy lábához, hogy a harcolókat ne zavarják. A hegyre merőlegesen állított szárny ezeket is fedezte kelet felől. Az új szárnynak a parancsnokságát Lotharingiai Károly Piccolomini vezérőrnagyra bízta. Piccolomini csak egyedül jött át, az ezrede továbbra is a jobbszárny első és második vonalában maradt. A törököknek a két vonal végéről lesiklott támadása így tulajdonképpen egy zsákba hatolt be, amelyet a második vonal utolsó harmada, a Piccolomini alá rendelt egységek és a hegy meredek oldala képeztek. A félhold ékalakú végével támadó török lovasság itt is erős tüzet kapott, mégpedig szemből és baloldalról. A muskétákból leadott sortüzek hatását itt is fokozták a zászlóaljak és a svadronok közti résekbe állított ezredágyúk. Az erős tűz hatására a török lovasság megtorpant és igyekezett kijutni a szorult helyzetéből. A visszavonulókat a Piccolomini alá rendelt szárny rendezett sorokban üldözte. Csatlakozott hozzájuk a második vonal utolsó harmadának a gyalogsága és a lovassága a két vonal közti rész lezárására rendeltekkel együtt. Az utóbbiak a Karassó és a bozóttal szaggatott terület nyugati részében vonultak, szintén zárt sorokban, míg Commercy ezrede az új vonal keleti végén üldözte a török lovasság mögött lemaradt janicsárokat. Arco vezérőrnagy ezrede a választófejedelem vezetésével a Karassó melletti kimosott bokros ártérből szorította ki az oda húzódott janicsárokat, nehogy azok hátba támadják Piccolomini előnyomuló szárnyát. A két vonal többi egysége, így csaknem az egész első vonal, akkor még azon a helyen tartózkodott, ahol a csata elején megállították. A visszaszorított török lovasság a mocsaras Karassó és a bozótos erdőszél közötti tölcsérszerűen szűkülő sík terepen torlódott össze. Onnan oldalirányba kitörni, vagy átkaroló műveletbe kezdeni a bozót és a vízmosások miatt nem tudott. A janicsárok a terep keleti harmadában a saját lovasságuk és a mocsár közé szorultak; a bajorok ágyúiból és kézifegyvereiből rájuk záporozó lövedékek miatt ők is csak hátrálhattak. Rendezetlen tömegből a bajorok tüzét ekkor sem tudták hatékonyan viszonozni. Amikor a lovasság a második vonalat támadta a hegy felől, a nagyvezér a török főerőt a Dárda-Lapáncsa-Nagyharsány közötti úton elindította a keresztyének első vonalának az áttörésére. Ezt a ma már csak kis mellékutat a nagyharsányiak ,,Lapáncsai út"-nak nevezik; akkor még sűrű erdő szegélyezte a két oldalát. A törökök az erdő miatt nem tudtak kibontakozni, majd össze is torlódtak egymás mögött, amikor az élen haladókat a bajor és a császári ezredek sortüzei megállították. Ekkor 7000-8000 főnyi lovasságuk a keresztyének első vonala előtt vagy 150 lépésnyire kelet felé vágtatott, de Piccolomini ezredei elálltak az útjukat, nehogy a hátukba kerüljenek. Közben a Lapáncsai úttal szemben álló bajor Truchsess, Götz és a választófejedelem alá rendelt császári Pace vértesezredek visszaszorították az őket támadó törököket.