Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

II. TANUMÁNYOK

A Piccolomini vezénylete alatt álló szárnyra a bozótos és a Karassó mocsara közé szorított török lovasság is többször rácsapott, de mindig visszaverték. Ekkor történt, hogy Piccolomini szárnyának néhány visszavágó svadronját a törökök cselből messzire beengedték maguk közé, majd bekerítették. Commercy herceg embereiből vagy 160-an már elestek, mikorra az Arco vértesezred a választófejedelem parancsára kiszabadította őket. Ugyanakkor, amikor a Truchsess, Götz és Pace ezredek ellentámadásba mentek át a Lapáncsai útnál és előretörtek, a bal oldaluk fedezésére a választófejedelem elindította a balszárny első vonalában addig mozdulatlanul álló ezredeit. Ezek a pihent ezredek a reggel ójta harcoló Piccolomini-szárny terhét is átvették. Az ott tartózkodó Bonomo szerint ez az akció délután 3 órakor kezdődött el. A Lapáncsai utat nyugatról szegélyező sűrű erdő és a Karassó közti viszonylag szűk terepen az előre vezényelt ezredek nem tudtak egy vonalban nyomulni, ezért a gyalogság külön vonalat képezve követte a lovasságot, amilyen gyorsan csak bírta. Az ellenség mindenhol visszavonult előttük. A bozótból is kiűzött janicsárok a lovasságukkal együtt összetorlódtak a hevenyészve felhányt sáncok első vonala előtt. Azt nem tudjuk, hogy ezeknek a sáncoknak az építésére mikor adott parancsot a nagyvezér. Valószínűleg már a csata előtti órákban elkezdték a felhányásukat készenléti állásként. A táboruk előtt is készült néhány sánc, de ezeket később nem védték. Szulejmán nagyvezér azonban későn adta ki a parancsot a sáncok kiépítésére, mert Bonomo leírása szerint azok csak sekély árkokból és az eléjük kidobott földből álltak. Amikor a visszavonuló janicsárok beálltak az árkokba, a sánc felső pereme csak a derekukig ért.

,H) A török lovasság nem maradhatott a sáncok előtt, mert elülről a bajorok lőtték őket, hátrafelé meg ők zavarták a janicsárok és a sáncokba állított ágyúk tüzelését. Pánik tört ki köztük, igyekeztek átjutni a sáncok közti réseken. A torlódás miatt sokan a sáncokat ugratták át, letiporva az oda beállt gyalogosokat. Akik ezeken túljutottak, azok a menekülésükkel a hátul várakozó, még be sem vetett alakulatokat is magukkal ragadták. A választófejedelem elöl vonuló lovassága 150 lépéssel a sáncok előtt félkör alakban felállt és várta a további parancsot, a gyalogság pedig vagy 100 lépésnyire mögöttük zárkózott fel. Mindkét vonal keletről a Karassó mellett húzódó berekre, nyugatról a Lapáncsai út melletti erdőre támaszkodott. A Lapáncsai úthoz közel eső bozótban rejtőzködő janicsárokat Serényi táborszernagy gyalogezrede űzte ki. A Karassó melletti mélyebb ártérben is sok janicsár rejtőzködött. Az ő felszámolásukra, mint már említettük, Arco vértesei kaptak parancsot, még korábban. A Piccolomini alá rendelt ezredek a bajor gyalogság mögött, tehát a harmadik vonalban várták a további parancsot. A sáncok első vonalából a törökök nehéz ágyúinak és a muskétáinak a lövedékei elérték a választófejedelem 150 méternyire álló lovasságát. Az ágyúkat azonban a hevenyészett állásokban a nagy közelség miatt sem tudták jól beállítani, ezért a lövedékeik jó része magasan ment el. A pontatlan célzásuknak más okai is voltak. A legfontosabb ezek közül az, hogy az előző évek vesztes csatái után kevés gyakorlott tüzérük maradt. A másik oknak a lőporuk megbízhatatlan minőségét írják.

111 A török krónikás is említ egyet: a csatatér fel-