Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL
gaslaton állt, amikor az ellenség nem csupán erős csapatokkal rontott rájuk a bokrokból, hanem egyidejűleg, egy pillanat alatt minden helyet elfoglalt és oldaltámadást készült indítani, úgyhogy három zászlóalj és M. lovassereg - amely igen jól szerepelt itt - biztosítani tudta, hogy az elvonulást folytathassák és a jobbszárnyat utolérhessék. Szükségesnek találtatott, hogy az említett magaslatról egy kis csalitosig kb. 100 méterre visszavpnuljanak. A csalitosnál lévő zászlóalj fedezte a visszavonulást. Ezt a visszavonulást jó rendben, állandó tűz alatt, mindkét oldalon egyenlő veszteséggel bonyolították le. Az ellenség újból elfoglalta az általunk elhagyott magaslatot és a gyalogosok állandó tüze alatt, az odahozott két ágyú, a császári zászlóaljakat mind erősebben és közelebbről veszélyeztette. Időközben az ellenség nagy tömege érkezett rengeteg zászlóval éppen a mi harcvonalunk első soraihoz, mely a keskeny terület szűkössége miatt nem tudott kibontakozni, sok ágyú támogatta a gyalogság rohamát. Valójában nem akartak harcba bocsátkozni még, csak arra törekedtek, hogy ezáltal a janicsárok időt nyerjenek, s a táboruk előtti területet és a magaslatot kettős futóárokkal biztosítsák, mert az oldalszárnyak amúgy is erdővel és csalitossal voltak körülvéve. Szinte ugyanebben az időben egy másik ellenséges lovascsapat támadott kb. 7-8 ezer emberrel, másfél száz vagy kétszáz lépés távolságra a mi oldalszárnyunk előtt kényelmesen elvonult, s bár a három zászlóalj és ágyúk a lehetőséghez mérten fogadták, mégis ezt figyelemre sem méltatva tovább vonultak, és nem lehetett megakadályozni, hogy a hátunk mögé ne kerüljenek és na gy kiáltozással a második védelmi vonalunkon áttörjenek a mezőn át a Harsányi hegyig. Ezzel szemben a Választófejedelem megnyitja a második harcvonálukat maga mellé veszi Piccolomini vezérőrnagyot - és Lotharingiai hercegtől odairányított három zászlóaljjal a második harcvonalat megerősítette. Ez a második harcvonal a magaslat bal oldaláig terjed. A bajor választótejedelem előrenyomul az ellenség felé, és sáncaikba szorítja azt vissza, amihez én magam is egy pár svadront vezettem, azzal az elgondolással, ha a Választófejedelem tovább nyomul előre, az ellenséget oldalról fogom megtámadni. Mivel azonban a Lotharingiai herceg még nagyon hátul volt, és az arcvonal még nem alakult ki, ezért a Választófejedelem átvette a kezdeményezést a Lotharingiai hercegtől, aki maga most nem akart beavatkozni, bölcs belátással megelégedett azzal, hogy a császáriak az ellenséget az említett magaslatról ágyúkkal elűzzék, s ezáltal minden megállapodásuk szerint történjék. A hátbatámadás veszélyétől biztosítotton a (császáriak) ismét a korábbi hadrendbe álltak, egyszer csak észrevették, hogy jelentős számú ellenséges gyalogság lopakodik a magaslat körül, és az ellenséges lovasság hátuk mögött biztosítani igyekszik a gyalogságot. Ezután a Választófejedelem és a herceg is, akik ekkor együtt voltak és láthatóan egyértelműen döntöttek afelől, hogy az ellenséget inkább megtámadják, mintsem továbbra is ilyen veszélyes viszszavonulást hajtsanak végre. Ezért mellém adták Piccolominit a három zászlóaljjal, a választófejedelem megparancsolta, hogy a Harsány hegy bal oldalán lévő magaslatot foglaljuk el, onnan pedig a völgytől felfelé űzve az ellen-
