Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

IV. LEVELEK AZ 1687-1688. ÉVI HADJÁRATRÓL

séget, az előbbi harcvonallal egyvonalba kerüljünk. Mindezt a lehetséges szorgalommal végrehajtottam, mert közben a választótejedélem derék svadronokkal az ellenség nagy tömege ellen vonult, s így az ellenséges lovasság kénytelen volt hátrálni, a mi első vonalunkig bátran szorítottuk vissza, s a mi arcvonalunkat, úgyahogy az kora reggel volt, ismét az erdő zárta. Ebben az operációban a sereg több svadronja túl hevesen vonult előre, s ezért veszteséget szenvedett, de Piccolomini vezérőrnagy, aki ott volt, ismét handrendbe állította őket. E hadmozdulatok alatt a két generális Jenő herceg és Rabutin gróf voltak, akik a csata hevében, a bokrokon keresztül túl messze mentek csapatukkal előre, hogy a választófejedelem szárnyával egyvonalba kerüljenek. Ekkor derült ki, hogy az ellenség árkaitól és ágyúitól nem voltak 150 lépésre sem, melyeket a bokrok miatt nem lehetett látni. A törökök ágyúkkal és puskákkal szüntelenül tüzeltek a mieinkre, de a nagy közelség miatt az ágyúkkal nem tudtak ártani. így kb. negyed órát álltak a szüntelen tűz alatt, amíg a gyalogság odaért. A (Lotharingiai) herceg értesítést kapott, hogy ilyen körülmények között addig nyomuljon csak előre, ahonnan az ellenséges futóárkokat tűz alá vehetik. Közben a katonák türelmetlenségükben harcbaszálltak az ellenséggel, s túl közel kerülve az ellenséges lovassághoz észrevettük, hogy az ellenségnél zavar támadt. Az előlünk menekülő lovasság nem a visszavonulásra hagyott réseken, hanem egyenesen a sáncokon és lövészárkokon keresztül menekülnek. Ezért a Választófejedelem - hogy ebből a zavarból előnyre tegyen szert - elhatározta az általános támadást. S mivel az ellenség arcvonala egymás mögött állt - a terepnek már említett szűk volta miatt -, azért egymáson keresztül bukva mindenki menekülésre kényszerült a (török) táboron keresztül. Baranyavár felé félórányira üldöztük és semmi időt sem hagyunk az ellenállásra. Tovább is üldöztük volna őket, ha a nagyvezír menekülésének nem kedvezett volna a rájuk szakadt éjszaka, őkegyelme másnap reggel, napkelte előtt a legnagyobb lehangoltságban gondolt az eszéki hídon való visszajutásra — mert sok embere vízbetuíladt. A vereség ennél a csatánál nagy volt. A legjobb janicsárokból 7-8 ezer ember maradt ott holtan, több mint kétezer került fogsába, és azokkal együtt, akik megsebesültek, a mocsárba vesztek és megfulladtak, az ellenség veszteséget 11-12 ezer emberre - inkább többre, mint kevesebbre - lehet becsülni. A mi részünkről mindent egybevetve 1000 halott és sebesült van, közöttük néhány tiszt is volt, ahogy a róluk készült jegyzék majd ki fogja mutatni. Fegyverek: 68 db ágyú, ebből 4 nagy, valamint 10 mozsárágyú, sok bombát és lőszert zsákmányoltunk. A hadseregünk az ellenséges táborból - miután már nagyon jelentkezett az élelem hiánya táborunkban - mindenféle marhával, élelmiszerrel és egyéb jelentős mennyiségű zsákmánnyal bőséggel elláttatott. Felséges Ür! Köteles módon kell szólrii és nem lehet eléggé méltatni, hogy a Választófejedelem magatartásával és bátorságával mindannyiunknak példát adott, melynek nagy értéke volt, mert a beosztott tisztek, altisztek elismerően teljesítették kötelességüket. A Legmagasabbnak legyen hála, hogy ilyen győzelem révén Felséged becsülete és fegyverei az egész világon felmagasztaltattak. Isten adja Császári Fel-