Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

Üj rangja Régi rangja Hadnagy Zászlós Őrmester Káplár Közkatona Főstrázsamester 3 1 Századparancsnok 1 1 3 Hadnagy 1 8 Zászlós 1 3 Őrmester 2 Kaviár 1 Ezeknek a régi katonáknak a nevét kivétel nélkül megtaláltuk a későbbi listában is, tehát mindnyájan belenyugodtak az alacsonyabb rangjukba. Ebből több következtetést is levonhatunk. Egy részük bizonyára csak karddal tudta megkeresni a kenyerét. Lehettek köztük olyanok is, akik a jövőjüket akarták biztosítani a török elleni szolgálattal. Másoknak pedig maradhatott még elszámolnivalója a törökkel. Igaz, a „két pogány" közül a németet sem szerették, de ezekben az években a töröknek törleszthették. Később, amikor Rákóczi zászlót bontott, még a császár által lekötelezett magyar századparancsnokok is, az egy Andrássy Péter kivételével, mind a tejedelem mellé álltak.

30 Lidi a századparancsnoki posztokat már sokkal nehezebben tölthette be, mint az alacsonyabbakat. Oda már olyan tőnemeseket keresett, akiknek a rangja és a vagyona garantálta a hűséget és a felelősséget. A századparancsnokok, a már akkor is történelmi nevet viselő Forgách Simon és a rác Nesztorovics kivételével, abban az évtizedben kapták a főúri rangjukat és akkor igyekeztek császárhű szolgálataikkal a vagyont is kiérdemelni hozzá. Március elején Lidi két századparancsnok leköszönését említette a jelentésében, ők azért távoztak, mert a tisztségük elvállalásakor nekik járó toborzási pénzt

n nem kapták meg. Áprilisra minden századnak volt már parancsnoka, Lidi a nevüket is jelentette, de júniusra négyük helyét már más töltötte be. A fentiekből arra következtetünk, hogy a főnemesek nehezebben kötelezték el magukat, mint a társadalmi hierarchia alacsonyabb tokán állók, mert a vagyonuk és a főúri rangjuk miatt ők több hely közül is válogathattak. Csak az alacsonyabb rangú egykori kurucok és a kenyér nélkül maradt végváriak fogadták el azt, amit kínáltak nekik. Legsanyarúbb élete a rendeltetésüket veszített végvárak gyalogos hajdúinak és a szabad hajdúknak volt. A toborzás hírére ők is összegyülekeztek. Lidi a jelentéseiben többször is javasolta a 200 hajdúból álló munkás-alakulat megszervezését, de összeírást már nem találtunk róluk. A hajdúk ekkor már mindent vállaltak volna, még hajók vontatását is. A mindennapi kenyérért és a havi egy tallérért a portyázó törökök és tatárok által háborgatott utánpótlás biztosítását is felajánlották. Kétkezi munkát már Buda ostroma idején is végeztek, amikor augusztus 1-én elvállalták a császári