Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ
Lidi jelentéseinek és a mustra-jegyzékeknek egyes adataiból következtethetünk a toborzás menetére. A báró, miután I. Lipót engedélyét megkapta, Bécsből továbbutazott Magyarországra. Még akkor, februárban híre ment a toborzásnak; erre a szolgálni akaró tisztek és katonák elindultak jelentkezni. Nemcsak huszárok mentek, hanem gyalogos hajdúk is és, mint a választófejedelem egyik széljegyzetéből kitűnik, lovukat vesztett huszárok is.' 2 * Lidi, mint ezredparancsnok, csak lovon jelentkező huszárokat fogadhatott fel. A toborzás idején bizonyára sokat adott Soos Gáspár véleményére ; ő ugyan azelőtt Thököly hadseregében volt főstrázsamester, de Lidi csak a kiváló katonát látta benne, mert később is maga mellett tartotta és a saját testőr-századának a parancsnokló hadnagyi posztját is reá bízta. Soos, mint főstrázsamester jól ismerhette Thököly nagyszámú lovasságának az egész tisztikarát, de még az ott szolgált legénység jó részét is. Mint harcoló alakulat tisztje, sokat tudhatott a régi ellenfeleiről is, akik akkor a császár hadseregében harcoltak. A századaik összeállításába a parancsnokok beleszólhattak. Soos a saját századába gyűjtötte össze az országot legjobban ismerő híres portyázókat és kalauzokat. A nevét cirill betűvel író Nesztorovics századában a hadnagy Festi Prodány volt, a zászlós Perkataj Radivo,' B a nevük alapján szintén görögkeleti vallásúak. Az első összeíráskor görögkeleti keresztnevű közlegények csak a VI. században szolgáltak, összesen nyolcan. A második összeírás idejére már mind a nyolcan átmentek Nesztorovics századába. Velük együtt akkor már tizenhét rác közlegény volt a III. században. A régóta katonáskodó altisztek és katonák közül is sokan ismerték egymást és akiket a sok jelentkező közül már kiválasztottak, beleszóltak abba, hogy kit fogadnak be maguk közé. Szigorú lehetett a válogatás, ha végül is több, mint 400, Lidi szavait idézve: „jól képzett és tapasztalt huszár" - zsold, menázsi és mundér nélkül, mint önkéntes akart az ezreddel együtt harcolni. Egy részük kiszűrődött, mások későn érkeztek a toborzóhelyre. Arra minden önkéntes számított, hogy egyszer majd bekerülhet az ezred állományába. Még az irreguláris szolgálat közben szerzett zsákmány is biztosabb kenyeret jelentett nekik, mint a tétlenség valahol az agyonsanyargatott országban. Az ezredbe felvett egykori tisztek úgy is vállalták a szolgálatot, ha jóval alacsonyabb rangba sorolták be őket. Az alább közölt szemle-jegyzékek adataiból következtethetünk a zsoldba fogadott huszárok egy részének a katonai múltjára, vagy legalábbis annak egyik-másik szakaszára. Az első összeíráskor ugyanis a zsoldba fogadott neve után beírták az esetleges korábbi rangját is. A bejegyzések szerint voltak köztük Thökölytől elpártolt régi kuruc tisztek, de más helyen is szolgáltak néhányan, így Barkóczy és Csáky László felső-magyarországi hadában. A toborzás elején fogadták fel mindannyiukat, mert mind a huszonöt egykori tiszt és altiszt az első öt századba került ilyen elosztásban-, az első századba nyolcan, a másodikba hárman, a harmadikba ketten, a negyedikbe tizenegyen, az ötödikbe csak egy tőstrázsamesterből lett hadnagy. A régi hadseregükben elért rangjukat és az új huszárezredben kapott besorolásukat, az alábbi táblázatban mutatjuk be:
