Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)
III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ
ni, hogy a hátuk mögött szállított poggyászt is fedezzék. Egyes helyeken, ahol a mező a leglaposabb és a legszélesebb volt, néhány csapat tatár és török vágtatott ide-oda, de a hadrendben maradt svadronokat menet közben nem merték megtámadni. A herceg őfensége tehát különösebb nehézség nélkül kivezette az embereit a nagy síkságra és ott is hadrendben hagyta őket. A mi balszárnyunk ellenben az útjában álló bozót miatt nehezen menetelt. Abban a rendezetlenségben a mi hátulsó svadronjaink parancsot kaptak egy bizonyos magaslat elfoglalására, ahonnan az egész táborunkat nyugtalanították, továbbá az azzal szemben fekvő helyére is, mert látni lehetett, hogy az ottani bozótból az ellenség hol kivonul, hol meg összevonást hajt ott végre. Ezalatt a fák és a bozót mögött rejtőzködő janicsárok tüzelni kezdtek a mieinkre. Ahol pedig a síkon nem volt bozót, néhány lovascsapatot vontak össze. Ezek azután beláthatatlan okból rátámadtak a mieinkre és az oldalunkba akartak törni. Azt azonban közben biztosítottuk a Badeni ezreddel és Strasser egy zászlóaljával, továbbá a Gallenfelstől eggyel és azután még egy hasonló Veldenzcel, valamint a Magni dragonyos ezreddel. így azután erős ellenállásba ütköztek és dolgukvégezetlenül ismét visszanyomták őket. Ezután a menetelést folytatni lehetett a bal-, majd ismét a jobbszárnyunkon is és azt gondoltuk, szükséges elhagynunk az említett magaslatot. Ezt a műveletet nehéz volt ezzel a hadrenddel úgy végrehajtani, hogy az ellenség semmit se tudjon velünk csinálni. A mieink nem törődtek a sűrű bozóttal és a szakadatlan megterheléssel, először utat törtek maguknak, majd mikor újra elérték a jobbszárnyat, a választófejedelem őfensége egy egészen szűk, cserjés, völgyekkel szaggatott, bozóttal sűrűn benőtt térségen állította meg őket. Emiatt aztán a zászlóaljak és a svadronok nem tudtak volna egymással kapcsolatot tartani. Az elvonulást erről a terepről és ebből a szűk térségből a választófejedelem úr őfenségének a jól kiadott parancsára hajtották végre. Ezután a rendezetlenség ismét megszűnt. Midőn mindenhol megtalálták a helyüket, kiadták a szükséges parancsot. Különösen azokon a helyeken, amelyeket a legerősebben szállt meg az ellenség, azok, akik golyót tartottak a bal kezükben, valamiért nagyon szerencsések voltak és nem sebesültek meg súlyosan. Hasonlóképpen járt Badeni Lajos herceg őfensége is. ö az egész akció ideje alatt a tőle megszokott bátorságot és kiállást tanúsította, amiért kiemelt dicséret illeti. Azután Serényi gróf úr a háborús tapasztalataival általánosan kitűnt. Ez a tisztelet a többi tábornok és parancsnok urakat is méltán megilleti. Azután a már említett szűk helyen kis rés keletkezett, amelyet nem őriztek és nem biztosítottak eléggé, ezért az első vonalunkba néhány svadron lovast helyeztünk a gyalogos zászlóaljak mögé, akik az ellenséget visszaszorították, sőt adott esetben követték és üldözték is őket. A két vonal közötti szárny, amelyet az említett zászlóaljak képeztek, egy nagyon sűrű bozótig nyúlott ki. A második vonalat megkétszereztük bizonyos számú svadronnal és zászlóaljjal. Ezek közül néhányat a mi első vonalunkból emeltünk ki. Olyanformán kétszerezték meg őket, hogy az első vonal hátának egy része fedezte a másikat. Azonban mindegyik oldallal szemben, ahol az ellenség támadását legjobban lehetett gyanítani, frontot kellett képezni. Az említett második vonalat a Lodron, ;i:> Commercy :i,i és a felsőrajnai ezreddel' 1 ' erősítették meg, amellett a sváb sereg két zászlóaljával5 *,
