Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

ni, hogy a hátuk mögött szállított poggyászt is fedezzék. Egyes helyeken, ahol a mező a leglaposabb és a legszélesebb volt, néhány csapat tatár és török vág­tatott ide-oda, de a hadrendben maradt svadronokat menet közben nem mer­ték megtámadni. A herceg őfensége tehát különösebb nehézség nélkül kivezet­te az embereit a nagy síkságra és ott is hadrendben hagyta őket. A mi balszár­nyunk ellenben az útjában álló bozót miatt nehezen menetelt. Abban a rende­zetlenségben a mi hátulsó svadronjaink parancsot kaptak egy bizonyos ma­gaslat elfoglalására, ahonnan az egész táborunkat nyugtalanították, továbbá az azzal szemben fekvő helyére is, mert látni lehetett, hogy az ottani bozót­ból az ellenség hol kivonul, hol meg összevonást hajt ott végre. Ezalatt a fák és a bozót mögött rejtőzködő janicsárok tüzelni kezdtek a mieinkre. Ahol pedig a síkon nem volt bozót, néhány lovascsapatot vontak össze. Ezek azután beláthatatlan okból rátámadtak a mieinkre és az oldalunkba akartak törni. Azt azonban közben biztosítottuk a Badeni ezreddel és Strasser egy zászló­aljával, továbbá a Gallenfelstől eggyel és azután még egy hasonló Veldenzcel, valamint a Magni dragonyos ezreddel. így azután erős ellenállásba ütköztek és dolgukvégezetlenül ismét visszanyomták őket. Ezután a menetelést folytat­ni lehetett a bal-, majd ismét a jobbszárnyunkon is és azt gondoltuk, szükséges elhagynunk az említett magaslatot. Ezt a műveletet nehéz volt ezzel a had­renddel úgy végrehajtani, hogy az ellenség semmit se tudjon velünk csinálni. A mieink nem törődtek a sűrű bozóttal és a szakadatlan megterheléssel, elő­ször utat törtek maguknak, majd mikor újra elérték a jobbszárnyat, a válasz­tófejedelem őfensége egy egészen szűk, cserjés, völgyekkel szaggatott, bozót­tal sűrűn benőtt térségen állította meg őket. Emiatt aztán a zászlóaljak és a svadronok nem tudtak volna egymással kapcsolatot tartani. Az elvonulást erről a terepről és ebből a szűk térségből a választófejedelem úr őfenségének a jól kiadott parancsára hajtották végre. Ezután a rendezetlenség ismét meg­szűnt. Midőn mindenhol megtalálták a helyüket, kiadták a szükséges paran­csot. Különösen azokon a helyeken, amelyeket a legerősebben szállt meg az ellenség, azok, akik golyót tartottak a bal kezükben, valamiért nagyon szeren­csések voltak és nem sebesültek meg súlyosan. Hasonlóképpen járt Badeni La­jos herceg őfensége is. ö az egész akció ideje alatt a tőle megszokott bátor­ságot és kiállást tanúsította, amiért kiemelt dicséret illeti. Azután Serényi gróf úr a háborús tapasztalataival általánosan kitűnt. Ez a tisztelet a többi tá­bornok és parancsnok urakat is méltán megilleti. Azután a már említett szűk helyen kis rés keletkezett, amelyet nem őriztek és nem biztosítottak eléggé, ezért az első vonalunkba néhány svadron lovast helyeztünk a gyalogos zász­lóaljak mögé, akik az ellenséget visszaszorították, sőt adott esetben követték és üldözték is őket. A két vonal közötti szárny, amelyet az említett zászlóaljak képeztek, egy nagyon sűrű bozótig nyúlott ki. A második vonalat megkétsze­reztük bizonyos számú svadronnal és zászlóaljjal. Ezek közül néhányat a mi első vonalunkból emeltünk ki. Olyanformán kétszerezték meg őket, hogy az első vonal hátának egy része fedezte a másikat. Azonban mindegyik oldallal szemben, ahol az ellenség támadását legjobban lehetett gyanítani, frontot kel­lett képezni. Az említett második vonalat a Lodron, ;i:> Commercy :i,i és a felső­rajnai ezreddel' 1 ' erősítették meg, amellett a sváb sereg két zászlóaljával­5 *,

Next

/
Oldalképek
Tartalom