Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

akiket a lotharingiai herceg Piccolomini gróf alá rendelt. Ezt a két sváb zászlóaljat az első vonalba helyezték, ahol nagyon jól megálltak a helyüket. Az ágyúkat az oldalainkra, majd pedig az első vonalba osztották ki. Azokba a kis résekbe is beállították őket, amelyeket a zászlóaljak és a svadronok közt hagytak nyitva.

:í!l A mi balszárnyunk azzal az úttal került szembe egy órára, amelyik a török táborból vezetett mifelénk. A jobbszárnyuk ugyanakkor egy nagy, sűrű erdő irányában állt, amelyen nem lehetett áthatolni. Ez azután azt is megakadályozta, hogy az ellenség jobban kibontakoztathassa a hadseregét, ezáltal az egész erejét csakis a választófejedelem őfensége szárnya ellen fordíthatta. Mialatt az embereinket ebbe a rendbe felsorakoztattuk, megtudtuk, hogy néhány magaslaton törökök vannak. Amikor ezt jelentették, elindultunk, felmentünk oda és a bozót mögött, valamint egy ahhoz egészen közel fekvő mélyedésben sok janicsár rejtőzködött. Azután, hogy a helyüket felfedték, muskétákkal és két ágyúval tűz alá vették az oldalainkat. Az ellenséges lovasság ellenben, amely ide-oda vágtatott, hirtelen ránktámadt, majd gyorsan ismét visszavonult. Nemsokkal azután egyes csapatainkat előre küldték; azok az'ellenséget egyrészt visszatartották, másrészt, ahol a közelükbe értek, ismételten visszaszorították őket. Mindjárt ezután a fent említett úton, az erdő mellett az egész török hadsereg reánk tört. Azonban frontális támadás a szűk terep miatt különösebben nem tudott kibontakozni, részben azért, mert a sok zászlóaljuk és svadronjuk messze nyúlván, nagy mélységben összetorlódott egymás mögött. Az oldalaikat az erdő eléggé biztosította és egy szökevény akkor hozott kémjelentése szerint ők a többször említett útnál ugyanúgy, mint a megszállt magaslaton védelmi állásokat akartak kiépíteni, meg akarván azokat erősíteni. A mi balszárnyunkra is irányítottak néhány tüeget és jobb kéz felé összevontak vagy 7000-8000 lovast. Amikor ezek erős tüzet kaptak az ágyúkból és a muskétákból, a szokásuk szerint színlelve és céltudatosan csak mintegy 150 lépésnyire mentek el az oldalunk előtt, a hátunkba akarván kerülni, majd be is törni oda. Ennek megelőzése céljából a választófejedelem őfensége Piccolomini grófot az említett ezredekkel oda rendelte a jobbszárnyról. Ö azokkal felvonult a következő magaslatra, ahonnan az ellenség szándékát meg is tudta akadályozni és arról az oldalról az útjukat elvágta. Badeni Lajos herceg egyúttal 6 svadronnal a Magni, a Castelli, az Arco és a Susi''" ezredből, valamint egy század dragonyossal a Neuburgból előnyomult, hogy az ellenséget oldalba támadja, abban az esetben, ha a választófejedelem őfensége tovább engedi a frontot benyomni. Azonban ennek az elgondolásnak a megvalósításához a lotharingiai herceg őfenségének a második vonala messze hátul volt és azok nem tudtak idejében eléggé segíteni. Erre a lotharingiai herceg őfensége utasítást is adott és akkor már általában azt vélték, hogy az ellenséget onnan vissza kell szorítani és a második vonalat ismét fel kell szabadítani. Az embereket ezért ismét a régi harcvonalukba vonták és egy órán át az ellenség és mi közöttünk csak kis csatározások zajlottak le. Miután tehát az ellenség első vállalkozását elhárították, a választófejedelem őfensége nem dönthetett másképpen, mint, hogy az előnyomulást folytatni kell, mert az ellenséget egyszer már visszaszorították és a győzelem már közel volt. A csatát nem lehetett máskorra halasztani, mert akkor a nagyvezér még jobban elsán-