Nagy Lajos - Szita László: Budától–Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. A nagyharsányi csata 300. évfordulójának emlékére (Pécs, 1987)

III. VÁLOGATOTT DOKUMENTUMRÉSZLETEK AZ 1686-1688. ÉVI HADJÁRATOKHOZ

akiket a lotharingiai herceg Piccolomini gróf alá rendelt. Ezt a két sváb zász­lóaljat az első vonalba helyezték, ahol nagyon jól megálltak a helyüket. Az ágyúkat az oldalainkra, majd pedig az első vonalba osztották ki. Azok­ba a kis résekbe is beállították őket, amelyeket a zászlóaljak és a svadronok közt hagytak nyitva. :í!l A mi balszárnyunk azzal az úttal került szembe egy órára, amelyik a török táborból vezetett mifelénk. A jobbszárnyuk ugyan­akkor egy nagy, sűrű erdő irányában állt, amelyen nem lehetett áthatolni. Ez azután azt is megakadályozta, hogy az ellenség jobban kibontakoztathassa a hadseregét, ezáltal az egész erejét csakis a választófejedelem őfensége szárnya ellen fordíthatta. Mialatt az embereinket ebbe a rendbe felsorakoztattuk, meg­tudtuk, hogy néhány magaslaton törökök vannak. Amikor ezt jelentették, el­indultunk, felmentünk oda és a bozót mögött, valamint egy ahhoz egészen közel fekvő mélyedésben sok janicsár rejtőzködött. Azután, hogy a helyüket felfedték, muskétákkal és két ágyúval tűz alá vették az oldalainkat. Az ellen­séges lovasság ellenben, amely ide-oda vágtatott, hirtelen ránktámadt, majd gyorsan ismét visszavonult. Nemsokkal azután egyes csapatainkat előre küld­ték; azok az'ellenséget egyrészt visszatartották, másrészt, ahol a közelükbe értek, ismételten visszaszorították őket. Mindjárt ezután a fent említett úton, az erdő mellett az egész török hadsereg reánk tört. Azonban frontális támadás a szűk terep miatt különösebben nem tudott kibontakozni, részben azért, mert a sok zászlóaljuk és svadronjuk messze nyúlván, nagy mélységben összetorló­dott egymás mögött. Az oldalaikat az erdő eléggé biztosította és egy szökevény akkor hozott kémjelentése szerint ők a többször említett útnál ugyanúgy, mint a megszállt magaslaton védelmi állásokat akartak kiépíteni, meg akarván azo­kat erősíteni. A mi balszárnyunkra is irányítottak néhány tüeget és jobb kéz felé összevontak vagy 7000-8000 lovast. Amikor ezek erős tüzet kaptak az ágyúkból és a muskétákból, a szokásuk szerint színlelve és céltudatosan csak mintegy 150 lépésnyire mentek el az oldalunk előtt, a hátunkba akarván ke­rülni, majd be is törni oda. Ennek megelőzése céljából a választófejedelem őfensége Piccolomini grófot az említett ezredekkel oda rendelte a jobbszárny­ról. Ö azokkal felvonult a következő magaslatra, ahonnan az ellenség szándé­kát meg is tudta akadályozni és arról az oldalról az útjukat elvágta. Badeni Lajos herceg egyúttal 6 svadronnal a Magni, a Castelli, az Arco és a Susi''" ez­redből, valamint egy század dragonyossal a Neuburgból előnyomult, hogy az ellenséget oldalba támadja, abban az esetben, ha a választófejedelem őfensége tovább engedi a frontot benyomni. Azonban ennek az elgondolásnak a meg­valósításához a lotharingiai herceg őfenségének a második vonala messze há­tul volt és azok nem tudtak idejében eléggé segíteni. Erre a lotharingiai her­ceg őfensége utasítást is adott és akkor már általában azt vélték, hogy az el­lenséget onnan vissza kell szorítani és a második vonalat ismét fel kell szaba­dítani. Az embereket ezért ismét a régi harcvonalukba vonták és egy órán át az ellenség és mi közöttünk csak kis csatározások zajlottak le. Miután tehát az ellenség első vállalkozását elhárították, a választófejedelem őfensége nem dönthetett másképpen, mint, hogy az előnyomulást folytatni kell, mert az el­lenséget egyszer már visszaszorították és a győzelem már közel volt. A csatát nem lehetett máskorra halasztani, mert akkor a nagyvezér még jobban elsán-

Next

/
Oldalképek
Tartalom