Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Kaposi Zoltán: Az első világháború gazdasági hatásai Pécsett
Kaposi Zoltán: Az első világháború gazdasági hatásai Pécsett 1916-ban megvették az eszéki Bartalovich-féle bőrgyárat (amit viszont két évvel később eladtak).20 A bőrgyárban is nőtt a foglalkoztatottság: az 1914. évi 135 fővel szemben 1918-ban már 189-en dolgoztak.21 Nem volt azonban kizárólagos az előrelépéshez az állami megrendelés, sokszor egy-egy cég menedzsmentjének ügyessége is hozzájárulhatott egy vállalat talpon maradásához, a maradék piac kihasználásához. Jó példa erre a Littke-pezsgőgyár és a Hirschfeld-sörgyár esete, amelyek a háborús körülmények között is tudtak fejleszteni és piacot szélesíteni.22 Arra is van példánk, hogy a kistermelők összefogását célzó szövetkezeti gondolat is eredményezhetett pozitív változásokat. Ilyen volt például a Szeszfőző szövetkezet, amely 780 taggal, sok kicsi szesztermelő szervezeteként 1916- ban jött létre. 1918-ban már 1069 tagja volt a szövetkezetnek.23 Mindez arra utal, hogy nem volt mindenki kárvallottja a háborúnak. A háborús gazdaság működése során jelentős tőkekoncentráció ment végbe a város iparában, amikor is kisebb-nagyobb üzemek olvadtak egymásba, avagy estek felvásárlás áldozatává. A hadiszállítók, s főleg a nagykereskedők jó néhány tagja gazdagodott meg ezekben az években. A háborús körülmények között az állam egyre több helyen és ágazatban vezetett be korlátozásokat, és ezzel párhuzamosan központi készletgazdálkodást alakított ki. Az egyik legnagyobb, országosan jelentkező probléma a szénellátás biztosítása volt, hiszen a hadiszállítási kapacitások üzemeltetése, az energiaellátás és a fűtőanyagbiztosítása többlettermelésre késztette a hazai szénkitermelőket.24 E vállalatoknak azonban a munkaerőlétszáma és a kibocsátása csökkent. Az állandósuló szénhiányt átmenetileg ugyan enyhítette az elfoglalt lengyel-orosz bányákból származó készlet, ám hosszú távú megoldást nem jelenthetett. Éppen ezért felértékelődött a pécsi és Pécs környéki (Vasas, Somogy, Mecsekszabolcs stb.) szénbányászat. A háború a szénbányászok helyi tömegeit is elszólította, ezért 1915 után a termelés a DGT üzemeiben is csökkent. A központilag leosztott hadifogoly-munkaerő kihasználása termelékenységcsökkenést okozott. Jellemző, hogy az 1917. évi előirányzat teljesítésére 550 bányászra lett volna szükség, ami helyett 122 orosz és 87 olasz hadifoglyot kaptak, ám ezek között egyetlen egy bányaipari munkás sem akadt.25 A hadifoglyokat elsődlegesen a külszíni termelésnél próbálták meg foglalkoztatni, ám a föld alatt dolgozó bányászok száma csökkent. A termelékenység csökkenése a termelés visszaesését hozta. A mélypontot az 1919. év jelentette: a DGT tisztaszén-termelése a háború előtti utolsó békeévben 701 350 tonna volt, ezzel szemben 1919-ben már csak 310 660 tonnát tudtak termelni.26 20 GULYÁS-TÓTH1962, 79. 21 JAKAB 1999,123. táblázat alapján. 22 HARCOS 1973,111-113. 23 RAYMAN 2010,130. táblázat alapján. 24 Lásd ehhez: Magyarország, 1915. július 4. 25 BABICS1952, 83. 26 BABICS 1952, 76. táblázata alapján. 98
