Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)

Kalász Gyula: Pécsi iskolák a szerb megszállás alatt

Kalász Gyula: Pécsi iskolák a szerb megszállás alatt zolásukat kérte s mivel csak cyrill betűkkel kiállított szerb igazolványt tudtak kimutatni, azt nem fogadta el és tiltakozott a könyvtár megtekintése ellen. 'm A krimibe illő történet ezen a ponton felgyorsult. Beigazolódott, a derék párost nem a túlcsorduló tudásszomj vezérelte. Akciójuk hasonlított a Budát „békésen megszemlélni akaró" hajdani jani­csárokéhoz. A szerb kormánybiztos közben igazolta a személyeket, mint külügymi­niszteri kiküldötteket. Nyomukban azonnal megjelent az SHS Királyság hadizsák­­mány-igazgatósága helyi apparátusa - megfélemlítésül a szerb karhatalom szuronyos fegyveres kíséretével. Az igazgató - kényszerítve - engedte, hogy a könyvtárt lefoglalják, ajtaját lepecsételjék és szerb szuronyos őrt állítsanak elé. Hiába tiltakozott Zichy Gyula püspök, az igazgató és a főkönyvtáros a helyi hatóságoknál, a belgrádi kormánynál, hiába citálták eredeti francia nyelven a hágai hadijog egyházi javadalmakat kivételező tételeit. A csomagoláskor még egyszer tiltakozni próbáló igazgatóra a katonák szuronyt szegeztek.22 Július folyamán a „könyvtárral együtt el­szállították az egész levéltár, a fő-, szak-, betűrendes és helyjelző cédulakatalógust tölgyfa tar­tályaikkal, a bőrkötésű járulék naplót, az iktató és kiadó könyvet, továbbá a könyvkölcsönzési elismervény eket, az írókészletet [,..]"23 Megmaradtak azok a könyvek, amelyek éppen a kölcsönvevőknél voltak. No meg azok a példányok, amiket szétszórva markoltak föl olyanok, akik aztán az igazgatónak kínálták megvételre. Az elvitt anyag tulaj­donjogi visszarendezése máig nem történt meg. Békésebb sorsot élt át a jezsuiták kezelésében működtetett Pius-alapítványi Fő­gimnázium a kebelében működő intemátussal együtt. Itt magából a megszállás té­­nyéből adódó technikai nehézségekkel találkozunk, ami a hétköznapok munkarend­jében okozott zavart. Az 1919. év első hónapjai ilyen problémákról szólnak. „január 8. Megszűnik minden összeköttetés a magyar tanügyi hatóságokkal. január 15. A közlekedés elzáródása következtében 93 tanuló reked a demarkációs vonalon túl. Ezek közül 73-nak előbb-utóbb sikerül átjutnia a határon. Visszatérő tanulóink dicséretre méltó buzgalommal küzdötték le az utjukba gördülő nem kis akadályokat. 20 tanuló egyálta­lában nem bírt többé visszatérni az intézetbe. Február 22-márc. 12. Általános munkássztrájk Pécsett. A tanítás is szünetelni kénytelen, bár az iskolák nem voltak bevonva a mozgalomba. Február 27. Farsangi színdarab főpróbája. Főelőadás a sztrájk miatt nem volt megtart­ható. Április 10-22-ig. Húsvéti szünet. 12 tanuló nem bírt visszatérni."24 Hogy ezt a - ha nem is idilli, de - viszonylagos nyugalmat élhették meg, abban sokat köszönhettek gróf Zichy Gyulának, akkor pécsi püspöknek. Ez a hála fogal­mazódik meg később a kalocsai érsekké előlépő főpap iránt. „0 volt a mi oltalmazónk 22 Vö.: Uo. 11-12. 23 POHÁNKA 2005, 50-51. 24 PIUS1919,5-6. 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom