Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Ernyes Mihály: A kerületi rendőr-főkapitányság Pécsett a szerb megszállás után
Ernyes Mihály: A kerületi rendőr-főkapitányság Pécsett a szerb megszállás után az 1920. évi I. törvénycikk 10.§-a hatályban tartott. A Magyar Királyi Állami Rendőrségnek a legfelsőbb felügyelő és ellenőrző hatósága a belügyminiszter volt, mely funkcióba 1921 nyarától, a poszt megszűnéséig, mintegy négy év időtartamra az országos főkapitány is bekapcsolódott.4 A törvényhatósági jogú városokban rendőrkapitányságot kellett szervezni, a rendezett tanácsú városokból többet is utalhattak egy rendőrkapitányság működési területébe. Szükség szerint létrehozhatók voltak rendőri kirendeltségek is: nagyobb városok külső területein a kapitányság felügyelete alatt, egyes településeken önállóan és határszéli kirendeltségekként, a kerületi főkapitányságok közvetlen alárendeltségében. A kerületi főkapitányságok igazodtak a honvédség területi szervezéséhez és működési területük megegyezett a csendőrkerületek működési területével.5 A főkapitányságok mellé számvevőséget is telepítettek. A rendőri kerület élén a kerületi rendőrfőkapitány állt, aki közvetlen főnöke és vezetője volt a magyar királyi kerületi rendőr-főkapitányságnak, felügyelő és ellenőrző hatósága a kerületében működő összes magyar királyi állami rendőrségi hatóságoknak és szerveknek, s ellátta a másodfokú feladatokat. 1924-ben takarékossági szempontok okán a miskolci és a pécsi főkapitányság a felszámolás sorsára jutott.6 Feladataik és egységeik 1925. január 1-jétől kerültek át a szomszédos kerületi főkapitányságokhoz.7 Kerületi felállásban több mint egy évtizeden át tevékenykedett a vidéki rendőrség, majd átszervezés következett a gazdasági-anyagi nehézségek miatt. A belügyminisztériumban, az augusztus 7-én kihirdetett 1931. évi XXVI. törvénycikk 4. szakaszának utasítása alapján, megindult az egységes összevont Vidéki Főkapitányság megszervezése.8 4 Az 1921:XXXIV. te. 20. §-a alapján a kormány a csendőrségi, az állami rendőrségi és a folyamőrségi intézmények egységes irányítására és vezetésére a belügyminisztériumban „magyar királyi országos főkapitány" elnevezéssel a III. fizetési osztályba sorozott állást rendszeresített. E beosztást a szentlőrinci születésű Nádosy Imre (1872-1935) töltötte be. Négy év elteltével a beosztás megszűnt, feladatkörét a minisztérium főosztályvezetője vette át. 5 Megszervezésre kerültek: Budapestvidéki kerület (Pestvármegye északi része és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye), Debreceni kerület (Hajdú, Szabolcs, Bihar és Bereg vármegyék), Miskolci kerület (Heves, Hont, Nógrád, Borsod, Zemplén, Abaúj-Torna vármegyék), Pécsi (kaposvári) kerület (Baranya, Somogy, Tolna vármegyék), Szegedi kerület (Pestvármegye déli része, Bács-Bodrog, Csanád, Arad, Csongrád, Békés és Torontál vármegyék), Székesfehérvári kerület (Esztergom, Győr, Komárom, Veszprém és Fehér vármegyék), Szombathelyi kerület (Moson, Sopron, Vas és Zala vármegyék). 6 1924:IV. te. Ezen úgynevezett szanálási törvény alapján született meg a szanálási kormányprogram, amely 1926 nyarán fejeződött be. 7 246.496/1924. (XII. 28.) BM r. Belügyi Közlöny, 1924. 57. sz. 1376-1377. 8 A 7.§ rendelkezett a parlamentnek félévente beszámolni köteles 33-as Országos Bizottság létrehozásáról, amelynek neve tagjainak számából fakadt. 22 a képviselőház által választott (11 kormánypárti és 11 ellenzéki), valamint 11 a felsőház által választott tagja volt, egy felső- és egy alsóházi elnökkel. A bizottság 1931. július 20-án alakult, a törvény augusztus 7-i kihirdetésekor kezdte meg működését, amely a II. világháború végére megszűnt. Ezen kívül a racionalizálási elképzelések különböző bizottságok közbejöttével törekedtek érvényesülni. Volt egyesületi formában működő és voltak főhatósági takarékossági bizottságok is. A 33-as 54
