Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Bognár Zoltán: Adalékok Siófok 1919-es történetéhez
Bognár Zoltán Adalékok Siófok 1919-es történetéhez Tanulmányom célja hozzájárulni Siófok 1919-es történetének eddig talán kevésbé ismert részleteinek megismeréséhez. A Tanácsköztársaság időszakáról csekély számú információ áll rendelkezésre, ezeket igyekeztem itt összegyűjteni. A kommünt követő időszak, a Nemzeti Hadsereg siófoki berendezkedése és tevékenysége már részletesen feldolgozott. A különítmények községben végzett cselekedeit leíró visszaemlékezések és tanulmányok között és sokszor az írásokban magukban is található azonban nem kevés ellentmondás. Nem tisztem ezek között igazságot tenni, de szeretnék rávilágítani arra, hogy korántsem egyértelműek a történtek rekonstrukciójára tett kísérletek eredményei. írásomnak nem tárgya a különítmények környékbeli regionális tevékenysége és a Nemzeti Hadsereg mozgásteréhez mérten országos hatókörű tevékenysége sem, kutatásaimat Siófokra koncentrálva végeztem. Siófok a huszadik század elején felfelé ívelő mozgásban volt. A lakosság száma ismét erőteljesebb növekedésnek indult: az 1900-as 2496 főről 1920-ra 3150 főre gyarapodott. Nőtt az iparban és kereskedelemben tevékenykedők aránya, az új népesség pedig új gondolatokat is hozott. A fejlődés látható jele volt a kikötő rendbetétele és a gőzhajóállomás kialakítása. A „Nagy Háború" előestéjén bevezették a villanyt, csatornáztak és vízvezetéket létesítettek, a főbb utcák gyalogjáróit pedig leaszfaltozták. A község jellegének átalakulása megindult, egyre népszerűbb fürdőhellyé vált, de a település és környékének fő foglalkozási formái ekkor még elsősorban továbbra is a földműveléshez kötődtek.1 A Tanácsköztársaság Siófokon Változékony időszakok történetének feldolgozását mindig nehezíti a dokumentáltság alacsonyabb szintje, valamint a keletkezett dokumentumok pusztulása a történelem viharai során. Siófok esetében az „elátkozott köztársaság” időszakáról nem áll rendelkezésre elérhető forrás. A visszaemlékezések szerint kommunista pártszervezet az őszirózsás forradalom rendszerében nem volt a községben. Baloldali szerveződésként a Tóth István által létrehozott földmunkás szervezet volt jelen, mely a Szociáldemokrata Párt égisze alatt működött 1918-ban. Tóth Halász Lajossal2 járta a 1 T. MÉREY 1989,209-218. 2 Halász Lajos 1893-ban született, asztalossegédként kezdte pályáját, a háború utáni leszerelését követően szakszervezeti szervező, a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének megalapítója. A Tanácsköztársaság idején a Siófoki Községi Munkástanács Intéző Bizottságának tagja, a helyi Takarékpénztár 41
