Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Vargháné Szántó Ágnes: A spanyolnáthajárvány Baranya vármegyében és Pécsett (1918-1919)
Vargháné Szántó Ágnes: A spanyolnáthajárvány Baranya vármegyében és Pécsett (1918-1920) dozata volt.90 A pécsi állami halotti anyakönyv szerint 58 esetben volt influenza, illetőleg szívburoklobbal, bélhuruttal, hörgöcslobbal komplikálódott influenza a halál oka.91 Felmerülhet a kérdés, hogy milyenek is voltak 1918 őszén a kórházi viszonyok Pécsett? A Pécsi Napló saját tudósítója92 személyes tapasztalatai révén „A pécsi közkórház spanyoljai" címmel szemléletes képet adott a kórházi állapotokat és a betegek kezelését illetően. Eszerint a közkórház udvari, ún. fertőző betegek pavilonjában elkülönítve kezelték a spanyolnáthás betegeket. Egyik oldalon egy férfi kórterem, a másik oldalon két női, az emeleten még egy férfi kórterem volt, mindkét nembelieknél egy-egy szoba állt rendelkezésre a nagyon súlyos és az operált betegeknek. Ami a spanyolinfluenzások nemenkénti megoszlását illeti, a tudósítás szerint a férfiak mindig kevesebben voltak, mint a nők, ráadásul a nőknél a halálozások száma sokkal nagyobb volt, a tudósító szerint azért, mert a női betegek sokkal kisebb ellenállást voltak képesek kifejteni a súlyos kórral szemben, ráadásul kényesek voltak a kezelést illetőleg, az őket ápolóknak így aránytalanul több dolguk volt velük, mint a férfi betegekkel. A gyógyulás igen hosszan tartó, átlagosan 5-8 hét volt. Az életkort tekintve, a betegek között a két hónapostól a 60 évesig képviselve voltak a korosztályok. A belgyógyászati osztály főorvosa, dr. Wallerstein Bódog és dr. Kozma Jenő kezelték a spanyolnáthás betegeket, „a leglelkiismeretesebben, legodaadóbban, amint csak elképzelni lehet". Rajtuk kívül az apácák, a „kedves testvérek"93 és az ápolók is mindent megtettek, hogy a súlyos betegek állapotán könnyítsenek. Gyakran került sor operatív beavatkozásra, amikor egy behelyezett csövön át vezették ki a tüdőben felgyülemlett folyadékot. Magas láz esetén szublimátinjekciót, szívgyöngeség esetén koffeininjekciót kaptak az ápoltak. Az ellátásukat a körülményekhez képest megfelelőnek tartotta a cikkíró. Reggelire tejet vagy kávét kaptak, tízóraijuk borleves, vajas kenyér stb. volt. Ebédre levest és főzeléket vagy tésztát, időnként húst, uzsonnára ismét tejet vagy kávét, vacsorára megint levest, főzeléket, sőt utána gyakran tejet vagy kávét is kaptak a betegek. Bor állandóan volt előttük, mert ennek fogyasztását, mint fentebb is láttuk, hasznosnak tartották az orvosok. A nagyközönséget azonban a sorok írója megkérte, hogy ha boradományt küld, ne küldjön savanyú „munkás" bort, mert az nem való az ilyen súlyos betegeknek.94 90 Dr. Ludwig Ferenc a városi közigazgatási bizottság ülésén ismertette ezeket az adatokat. Dunántúl, 1918. december 13.2., MNL BaML IV. 1416. b. Pécs Város Közigazgatási Bizottságának iratai. Tiszti főorvos havi jelentései. 1-27/1918,1-12/1919. 91 MNL BaML XXXIII. 1. a. Pécs I. anyakönyvi kerület halotti anyakönyve. 1917-1918. 92 L.}., aki mint tífuszos beteg - más üres hely nem lévén - a spanyolbetegek mellett levő szobába került. 93 Páli Szent Vincéről nevezett irgalmas rendi ápoló nővérek 94 Pécsi Napló, 1918. december 18. 3. 259
