Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Nagy Imre Gábor: Az első világháború hadifoglyaink sorsa Pécsett és hazaszállításuk
Nagy Imre Gábor: Az első világháború hadifoglyainak sorsa Pécsett és hazaszállításuk érdekű iparosként, kereskedőként egy (elvétve kettő-három), összesen 25 hadifogolymunkást.86 A tömeges kérelmek hatására 1917-ben 24 kisebb cégnél 42 hadifogoly dolgozhatott, 1916-hoz képest a hadifoglyok száma 25-ről 42-re növekedett. A munkaadók száma viszont mindössze kettővel szaporodott, tehát a kisiparosok és kiskereskedők kevés kivételtől eltekintve továbbra sem jutottak hadifogoly-munkaerőhöz. (8. táblázat.) A kisiparos és kiskereskedő cégek az elutasítás ellenére tömegesen nyújtottak be hadifogolymunkás kérelmeket a cs. és kir. hadügyminisztériumhoz. Kérelmüket általában két érvvel indokolták: az egzisztenciális helyzetükkel és a közérdekkel. Elmondták, hogy családtagjuk (fiúk, férjük stb.) a fronton vagy hadifogságban van, illetve elesett, alkalmazottjaikat bevonultatták, és a tönkremenés fenyegeti őket. Ha tehették, hivatkoztak arra, hogy nélkülözhetetlenek a közélelmezésben és közellátásban, illetve a hadsereg szállítói. A nem közérdekű hadifogoly-munkaerő kérelmek teljesítést a jogszabályok (például az 550/1916 M. E. rendelet) eleve tiltották, hiszen a hadifoglyokat csak közérdekű munkára és a gazdasági termelés biztosítására lehetett igénybe venni. Egy 1917. évi földművelésügyi rendelet kifejezetten felhívta a gazdasági munkabizottságok vezetőit, hogy iparos- és kereskedősegéd, borbély, kapus, hordár, inas, bútorraktári munkás, szálloda szolga, irodaszolga, bolti szolga, pincér stb. munkákra ne adjanak ki hadifoglyokat.87 A hadifogoly-kiutalások a hadifogoly-munkaerő szűkössége ellenére sem szűntek meg. 1918 májusában például Engel Jakab gépfonóműhely tulajdonosnak, aki 6 nagy fonógéppel dolgozott, egy orosz hadifoglyot utalt ki a gazdasági munkabizottság.88 A bevonult kisiparosokat különösen sújtotta a háborús anyaghiány és a munkaerőhiány. Példaként Benczenleitner Viktor pécsi órásmester esetét említhetjük. A pécsi órás a Grosz Imre üszögpusztai birtokosnál dolgozó Allfijó Macany olasz órás hadifogoly (Baranya megyei kontingens) kiutalását kérte 1918 augusztusában a pozsonyi cs. és kir. katonai parancsnokságtól. Benczenleitner Viktor levele jól jellemzi a pécsi kisiparosok első világháborús helyzetét: „Magam a háború kitörése óta a pécsi 19. honvéd gy. ezrednél teljesítek tényleges katonai szolgálatot, s így az üzletemtől állandóan távol vagyok, civil munkaerőt a mai viszonyok mellett semmi körülmények között kapni nem lehet, s munkaerő nélkül az üzletet vezetni lehetetlen, s munkás nélkül a családom, gyermekeim exisztenciája tönkremegy. Bátorkodom még megjegyezni, hogy egy az órás műipart tanult egyén a nehéz mezei munkáknál úgy is csak egy létszámot jelent, de nem munkaerőt, míg ha a tekintetes Parancsnokság hozzám vezényelni méltóztatna úgy engem s családomat megmentené a teljes tönkremenéstől. 86 MNL BaML IV. 1430. Pécs Város Gazd. Munkabiz. ir. 189/1916. 87 Földművelésügyi miniszter 1917. október 30-i 127600/VI-l. 1917. számú körrendeleté. IV. 1430. MNL BaML Pécs Város Gazd. Munkabiz. ir. 307/1917. 88 MNL BaML IV. 1430. Pécs Város Gazd. Munkabiz. ir. 122/1918. 143
