Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Bene Krisztián: A francia hadsereg dél-dunántúli tagjai az első világháborúban
Bene Krisztián: A francia hadsereg dél-dunántúli tagjai az első világháborúban dinánd osztrák-magyar trónörököst és feleségét Szarajevóban, amelynek következtében július 23-án az Osztrák-Magyar Monarchia ultimátumot intézett Szerbiához, melyben követelte a merényletben érintett személyek számonkérését, valamint a terrorszervezetek felszámolását. Mivel ezt a - nemzeti szuverenitását sértő - követelést a szerb kormány visszautasította, a Monarchia július 28-án hadat üzent Szerbiának.2 Ezt az első hadüzenetet az európai államok között fennálló segítségnyújtási garanciák logikája szerint rövid időn belül követték az egymással szembenálló politikaikatonai szövetségekbe tömörülő országok hasonló diplomáciai jegyzékei is. A francia-magyar kapcsolatok szempontjából kiemelten fontos az a tény, hogy a fenti logikát követve Franciaország 1914. augusztus 12-én hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának, tehát ekkor kezdődött meg hivatalosan a két állam közti fegyveres konfliktus.3 A hadiállapot ugyanakkor nem jelentett magától értetődően kiterjedt fegyveres harcokat a két állam között, mivel a földrajzi és politikai adottságok, valamint a kor technikai színvonala is komoly befolyást gyakorolt a két szembenálló ország közti hadműveletek jellegére és lefolyására. Az egyik legfontosabb meghatározó tényezőként a két állam nem rendelkezett közös szárazföldi vagy tengeri határral, ennek következtében széleskörű és nagyszabású összecsapásokra nem került - mivel nem is kerülhetett - sor. Ugyanakkor a háború átfogó jellegénél és a szövetségesi logikából kifolyólag számos kisebb, epizodikusnak tekinthető konfrontációra került sor a két ország fegyveres erői között, az esetek többségében más nemzetiségű haderőkkel közösen. Ez utóbbiak helyszíne rendkívül változatos volt, Nyugat-Európától Olaszországon és a Balkán-félszigeten át egészen Kis-Azsiáig terjedt. A bemutatott körülményekből kifolyólag a két ország haderejének viszonylag kis része vett rész ezekben a harcokban, esetenként pedig csupán egy-egy fegyvernem volt érintett az összecsapásokban. Anélkül, hogy ezeket részleteikben tárgyalnánk a jelen tanulmányban, a teljesebb kép átlátása érdekében érdemes említést tenni a legfontosabb epizódokról. Az Adriai-tengeren az osztrák-magyar és a francia hadiflotta számos alkalommal csapott össze, amelyek során kölcsönösen érzékeny veszteségeket okoztak egymásnak. Ezen összecsapások közül a legismertebbek az otrantói tengerzár ellen indított osztrák-magyar támadások, melyek során 1917 májusában Horthy Miklós is kitüntette magát.4 Kevésbé ismert tény, hogy kisebb osztrák-magyar tüzérségi és gyalogsági kötelékek 1914 második felében, valamint 1918 derekán a franciaországi hadszíntéren is bevetésre kerültek. Ezeket az alakulatokat a német hadvezetés kérte kölcsön szövetségesétől annak érdekében, hogy offenzívái során le tudja küzdeni az antanterők ellenállását, majd a hadműveletek lezárultával visszairányította őket ere2 RAVASZ 2003,17-18. 3 SZIJJ 2000, 743. 4 KRÁMLI2015,265-270. 14
