A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
HADTÖRTÉNET - Bene Krisztián: A francia hadsereg baranyai katonái az első világháborúban
Bene Krisztián: A francia hadsereg baranyai katonái az első világháborúban Bene Krisztián A francia hadsereg baranyai katonái az első világháborúban Az első világháború alapjaiban változtatta meg az Európában fennálló hatalmi rendet, új országok jöttek létre, határokat rajzoltak át, emberek milliói lettek más országok állampolgárai. Ugyanakkor maga a háború is példátlan pusztítással járt, milliók vesztek oda, még többen rokkantak meg, egyes országok pedig korábban ismeretlen mértékű anyagi veszteséget szenvedtek el az éveken keresztül tartó pusztító hadműveletek során. A konfliktus tehát méltán érdemelte ki már a kortársaktól a Nagy Háború elnevezést. A háború centenáriuma kapcsán és az eltelt egy évszázad során is sokan vizsgálták a résztvevő országok háborús szerepvállalását, a hadműveleteket, a békekötéseket és azok következményeit. Jelen tanulmány ennél sokkal korlátozottabb célokat tűzött ki maga elé. Az elmúlt évek során hozzáférhetővé vált francia levéltári források alapján szeretné bemutatni azokat a külföldi, magyar - és elsősorban baranyai - önkénteseket, akik a háború során a francia hadsereg kötelékében teljesítettek szolgálatot, majd haltak hősi halált. Bízunk benne, hogy ennek a korábban ismeretlen epizódnak a bemutatása hozzájárul mind a dél-dunántúli helytörténet, mind pedig a magyar és egyetemes hadtörténet gazdagításához. Külföldiek francia lobogó alatt A más nemzetekből származó önkéntesek csatasorba állítása sok évszázados múltra tekint vissza Franciaországban. Fülöp Ágost francia uralkodó már a 12. században külföldi zsoldosokat fogadott fel az általa kevésbé használhatónak tartott hűbérúri seregek helyett. Ezt követően a százéves háború során a francia csapatok soraiban rendszeresen jelen voltak skót íjászok és genovai számszeríjászok, akik kiegészítették a lovagi hadviselésen alapuló királyi sereget. Ennek a toborzási hagyománynak a következő állomása a 15. században volt, amikor VII. Károly francia király saját skót gárdát állított fel. Ezt követően a legtöbb francia uralkodó rendszeresen fogadott szolgálatába külföldi zsoldosokat (köztük is legnagyobb számban svájciakat), akiket általában önálló egységekbe szerveztek. Ezek olyannyira eredményesnek bizonyultak a harctereken, hogy a királyi ház saját testőrségének soraiba emelte őket, így svájci és skót gárdaalakulatok is közreműködtek az uralkodó védelmében. A 18. század végén már az állandó királyi haderő körülbelül egynegyedét külföldiekből álló egységek tették ki. Az adatok tanúsága szerint 24 gyalogsági és 14 lovassági ezred volt a hadsereg kötelékében, amelyeket kizárólag külföldiek (írek, németek, vallonok, dánok, svédek, olaszok stb.) alkottak. Az 30
