A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
HADTÖRTÉNET - Bene Krisztián: A francia hadsereg baranyai katonái az első világháborúban
Bene Krisztián: A francia hadsereg baranyai katonái az első világháborúban 1789-es forradalmat követően hatalomra került új vezetés a királyhoz való hűségük miatt túl veszélyesnek ítélte ezeket az alakulatokat, ezért feloszlatta őket.1 Ugyanakkor már 1792-ben felmerült az igény újjászervezésükre, mivel bizonyítottan magas harcértékükre komoly szükség volt a harcmezőkön. Napóleon különösen nagymértékben támaszkodott az idegen nemzetiségű önkéntesekre, akik részére számos önálló alakulatot is szervezett 1802-től. Ezek soraiban Európa számos nemzetének fiait megtaláljuk: svájciakat, olaszokat, belgákat, íreket, németeket, magyarokat, cseheket, svédeket, oroszokat, osztrákokat, lengyeleket, spanyolokat, portugálokat. Számuk olyannyira jelentős volt, hogy az 1812-ben Oroszország elfoglalására induló Nagy Hadsereg (Grande Armée) több mint felét már ők adták. A császár bukása után ezeket a csapatokat leszerelték és tisztes végkielégítéssel hazaküldték, ugyanakkor azonnal gondoskodtak részleges pótlásukról is, amikor 1816-ban négy svájci gyalogezredet hoztak létre az ún. Királyi Idegenlégió kötelékén belül. Ez a helyzet csak az 1830-as forradalom következtében változott, amikor a republikánus érzelmű polgári vezetés fel kívánta számolni a monarchista berendezkedés jelképeit, ezért az év folyamán ezt az alakulatot is feloszlatták.2 Meglepő módon ez a helyzet csupán néhány hónapig tartott, mivel a francia állam hosszú távon nem tudott lemondani a külföldi erők alkalmazásáról, ezért 1831. március 9-én királyi rendelettel létrehozták a Francia Idegenlégiót. A rendelet szövege értelmében ennek az egységnek két fő jellegzetessége volt: legénységi és altiszti állományát teljes egészében, tiszti állományát pedig részben külföldiek alkották, harctéri alkalmazására pedig kizárólag Franciaország európai határain kívül (vagyis elsősorban a gyarmatokon) kerülhetett sor. Az új alakulat kezdetben hét zászlóaljból állt, amelyeket nemzetiségi hovatartozás alapján hoztak létre. Ennek megfelelően az 1., 2. és 3. zászlóaljban svájciak és németek szolgáltak, a negyedikben spanyolok és portugálok, az ötödikben olaszok, a hatodikban belgák és hollandok, a hetedikben pedig lengyelek. A 18 és 40 év közötti önkéntesek kezdetben 3 és 5 éves időtartamú szerződéseket köthettek, amelyeket később közös megegyezéssel hosszabbítani lehetett.3 Ezeknek a szabályoknak a betartásával a régi-új alakulat számos alkalommal tüntette ki magát a 19. század hadjárataiban és komolyan hozzájárult a francia gyarmatbirodalom kiépítéséhez.4 Mindazonáltal az alakulat története folyamán három alkalommal is olyan politikai-katonai helyzet állt elő, amely szükségessé tetté a hazai bevetésre vonatkozó előírás megszegését: a porosz-francia háborúban, az első és a második világháborúban. Az 1870-1871-es porosz-francia háború 1870. augusztusi kirobbanása után nagyszámú külföldi önkéntes jelentkezett a francia hatóságoknál azzal a céllal, « PORCH 1994,21-22. 2 MONTAGNON 1999, 12-13. 3 DOUMIC 1926, IX. 4 Lásd: BLOND 2008. 31
