A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
A HÁBORÚ GAZDASÁGI ASPEKTUSAI - Bősz Attila: A közúti mobilitás eszközei, erőforrásai és ezek mozgósítása a hadsereg számára az első világháborúban
Bősz Attila: A közúti mobilitás eszközei, erőforrásai és ezek mozgósítása a hadsereg számára ... ráccal, minden hátasló, valamint minden járműnél kiállított igásló azon kívül zabtarisznyával, minden málhásállat málhanyereggel, pokróccal és kantárral (ha nincs más, az illető vidéken szokásos málharakodó felszereléssel és kötőfékkel) legyen felszerelve. Ha a málhásállat fölszerelés nem áll rendelkezésre, a málhásállat legalább kötőfékkel és pokróccal szerelendő fel. Minden ló (málhásállat) számára az első szükséglet esetére lehetőleg néhány patkót, patkósarkot és patkószeget kell elvinni. Ha a járművek oly időben állítandók ki, amikor a hó miatt a közlekedés kerekes járművekkel nehéz vagy lehetetlen, akkor, ha a járművek olyanok, hogy a kerekek és a szántalpak kicserélhetők, úgy a kerekek, mint a szántalpak is elviendők.”15 A kocsi egyik legfontosabb és legbonyolultabb alkatrésze a kerékagy. Ez a fődarab azon ritka alkatrészek közé tartozott, amiket „mozgó alkatrészeknek” nevezünk a kocsin. Ami mozog, az súrlódik, ami súrlódik, az kopik. A persely vassal bélelt nyílás a kerék agyán, mely befelé szűkül és állandó kenést igényel, ezért kellett a per- selyes kerekekkel szerelt kocsik mellé kocsikenőcs-tartályt rendszeresíteni. Hátránya a gördülőcsapággyal szemben, hogy mivel a csúszó súrlódás nagyobb, mint a gördülő súrlódás, a persely kevésbé tartós, gyakran kell cserélni, a gördülőcsapágy viszont tartósabb és kevés odafigyelést igényel, cserébe drágább. Az első világháború előtt már sok fajta gördülőcsapágyat ismertek, a katonai járművekbe mégsem ilyeneket építettek, ugyanis ez a megoldás akár több száz koronával is megnövelhette volna egyetlen kocsi árát.16 Fent már említettük, hogy az átadás-átvétel lebonyolításához bizottságokat állítottak fel, melyeknek a törvényhatóság vezető tisztségviselői mellett voltak iparosszakember tagjai is.17 Ebben a munkában ezen kívül természetesen katonák vettek részt. Az átvételi bizottságokat minden esetben, tehát havonta meg kellett alakítani, vagyis nem volt bizonyos, hogy ugyanazok az emberek kerülnek be. A bizottság elnöke a „póttest” (hadkiegészítés) parancsnoka, vagy helyettese volt, rajta kívül a gazdasági hivatal főnöke, és „a törvényhatóság által kirendelt bizalmi ember/: kocsigyártó és szíjgyártó szakértők:/”'8 valamint becsüsök és az állatorvos voltak a tagjai. A becsüsök azért voltak jelen, mert a fent már leírt átvételi árakat tulajdonképpen csak irányadónak tekintették, vagyis a helyszínen, az adott eszköz/állat tüzetes vizsgálata után állapították meg a tényleges vételi, vagy bérleti árat. „A becslésnek a mozgósítás [...] következtében esetleg beálló áremelkedésre való tekintet nélkül [...]”, de a megállapított hatósági árakra tekintettel kell történnie. Véleménykülönbség esetén a becslések átlagát vették alapul, jogorvoslatnak a döntéssel szemben helye nem volt.19 15 MNL BaML IV. 1406. e. Pécs Város Tan. ir. C-7778/I916. (1). 16 Egy kocsigyártó 1915. január 12-i árajánlata szerint az olcsóbb tengellyel 1600, golyóscsapágyas tengellyel 1906 koronába került volna a város számára egy fertőtlenítő kocsi. MNL BaML IV. 1406. e. Pécs város Tan. ir. C-25217/1916. 17 1912. éviLXIX. törvénycikk a lovak és járművek szolgáltatásáról, 5. §. CORPUS JURIS HUNGARICI, 1913. 883-894. 18 MNL BaML IV. 1401. b. Pécs város főisp. ált. ir. 470/1915. 19 MNL BaML IV. 1406. k. Pécs város katonai és illetőségi iratai. Lad. 10. 86
