A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
A HÁBORÚ GAZDASÁGI ASPEKTUSAI - Kaposi Zoltán: Egy kereskedő város viszontagságai az első világháború idején ..
Kaposi Zoltán: Egy kereskedő város viszontagságai az első világháború idején után, 1916 második felében a két kanizsai ezred maradványa (és már többször feltöltött állománya) átkerült az olasz frontra.45 A kezdeti városi lelkesedést nagyban lehűtötte, hogy szeptember elején megérkeztek a déli frontról a sebesülteket szállító első szerelvények. Ekkor még nem nagykanizsai sebesültek érkeztek, ám ősszel és 1915 tavaszán a helyi újságok az orosz fronton elesett, a nagykanizsai ezredekben harcolók névsorát már folyamatosan hozták. A lakosság igazából ekkor szembesült a háború borzalmaival. 1915-ben az otthon maradottaknak már hadimunkát is elrendelhettek. A háborúban, a frontokon a fizikailag legmunkaképesebb férfilakosságnak kellett helyt állnia, akiknek egy része nem térhetett haza. Az elesettek, eltűntek, fogságba esettek korábbi itthoni gazdasági tevékenységét a városban maradottak nem tudták pótolni, így az a helyi termelés visszaesésével, s a vállalkozói és lakossági jövedelmek, így a városi adóbevételek csökkenésével is együtt járt. A városi feladatok bővülése a háború alatt Mint minden magyarországi város, így Nagykanizsa is szembe került azzal, hogy a háború megindulása után számos új, addig lényegében ismeretlen, de legalábbis nem gyakorolt feladatot kellett megoldania. Mindezt pedig úgy, hogy a városi igazgatásban dolgozók létszáma csökkent. A hadbavonult városi tisztviselők és alkalmazottak száma a háború első félévében Nagykanizsán 23 fő volt, akik közül hatan voltak tisztviselők (1 ügyész, 1 mérnök, 4 segéd), míg a többiek egyéb (vagyis egyszerűbb hivatali tevékenységet végző) alkalmazottnak minősültek.46 Tény persze az is, hogy a háború kezdete után néhány, korábban fontos irányítási funkció visszaszorult, így például nem volt szükség egyelőre városfejlesztőkre, a szinte teljesen leállt magánépítkezések szabályozóira stb.; ám ugyanakkor új funkciók is keletkeztek. Belügyminiszteri rendelet szabályozta a hadbavonultak pótlását, ahol elsődlegesen a belső áthelyezést preferálták. A város számára a háború új kötelezettségeket teremtett. Ezek egyike a sebesültekről való gondoskodás volt. Nagykanizsa korábban is erősen „katonaváros” város volt, a háború alatt pedig egyre inkább kórházvárossá vált. 1914. szeptember közepén már 1000 sebesültet ápoltak a városban.47 Eleinte a régi kórházat, később pedig már minden igénybe vehető lakást, épületet kórházként használtak. A Kaszinó épülete, az iskolák, az egyesületi helyiségek, a katonai épületek stb. mind a sebesültek elhelyezését szolgálták. Segített ebben az is, hogy 1915 tavaszán a Teleki úton a Hadügyminisztérium kezdeményezésére megindult egy nagyméretű kaszárnyaépítés. A 2,5 millió koronás beruházás keretében 1200 katona befogadására pavilon-rendszerben épült « FINTA 1929,229., 232. « VÁRHIDY 1915,161. Táblázat. 47 BARBARITS 1929/b, 216. 62
