A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
HADTÖRTÉNET - Bene Krisztián: A francia hadsereg baranyai katonái az első világháborúban
Bene Krisztián: A francia hadsereg baranyai katonái az első világháborúban hogy francia oldalon harcoljon. Ezeket a harcolni kívánó személyeket az Idegenlégió kötelékébe irányították és elrendelték, hogy Franciaország területén szervezzenek meg belőlük egy önálló alakulatot, amely képes hozzájárulni a német csapatok ellen indított hadműveletek sikeréhez. Az új egység az Idegenlégió 1. ezredének 5. zászlóaljaként jött létre olyan külföldi önkéntesekből, akik kizárólag a háború időtartamára csatlakoztak a francia fegyveres erőkhöz. Ennek következtében nem csupán az alakulat jelentett korábban ismeretlen újítást, hanem az abban szolgálatot teljesítő önkéntesek jogviszonya is, hiszen korábban a jelentkezők határozott időtartamú szerződés keretében csatlakoztak az Idegenlégióhoz. A közel ötezer önkéntes közül végül 1400 fővel állították fel a nyolc századból álló zászlóaljat Tours városában. Az alakulat tagjai elsősorban spanyol, osztrák, lengyel, olasz, román, svájci, szerb és ír állampolgárok voltak, de mellettük számos belga is csatlakozni szeretett volna, akiknek jelentkezését azonban a stratégiailag fontos helyen fekvő ország semlegességének megőrzése érdekében a francia hatóságok elutasították. A jelentkezők egy része megtarthatta saját országa hadseregében korábban szerzett tiszti rangját, ilyen volt például Karadzsordzsevics herceg,5 aki Pierre Kara néven jelentkezett az egységbe, később pedig I. Péter néven Szerbia királya lett. További hasonló alakulatok felállítását is tervbe vették, de ezek végül a háború váratlanul gyors lezárása miatt nem jöttek létre.6 1870 szeptemberében az Észak-Afrikában állomásozó 1. idegenlégiós ezred parancsot kapott, hogy két zászlóalját irányítsa át Franciaországba, ahol együtt kerültek bevetésre a frissen felállított 5. zászlóaljjal. A német állampolgárságú légiósait a fekete kontinensen hagyó 1. és 2. zászlóalj 1490 fővel október 13-án csatlakozott az anyaországban állomásozó új egységhez, amely négy hetes kiképzés után harcba vetettek és eddigre már komoly harcokat vívott Orléans térségében az előretörő porosz csapatok ellen. Az így létrejött szám nélküli ideiglenes légiós menetezred a Loire-hadsereg kötelékébe nyert besorolást és pályafutását az október végén Metz térségében Bazain tábornok által elszenvedett megsemmisítő vereség miatt egy gyors visszavonulással kezdte, azonban ezt követően szerepet vállalt a november 9-én Coulmiers-nál aratott francia győzelemben (az egyetlenben a háború során), amely lehetővé tette Orléans visszafoglalását. November és december folyamán az ezred sikeres védelmi harcokat folytatott, azonban a harcok és a hideg időjárás miatt eközben létszámának több mint felét elveszítette. Ennek pótlására december közepén 2000 frissen besorozott francia - főként breton - állampolgárt rendeltek az alakulathoz, amely így visszanyerte korábbi létszámát, azonban harcértéke az eredetinek töredékére esett vissza az újoncok tapasztalatlansága miatt. 1871 januárjában a menetezredet vasúti úton Dijon-ba szállították, ahol védelmi 5 I. (Felszabadító) Péter (1844-1921) 1903 és 1918 között volt a Szerbiai Királyság, majd 1918 és 1921 között a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság királya. 6 MAHUAULT 2013,20-22. 32
