A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
HADTÖRTÉNET - Balla Tibor: Az Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres ereje a Nagy Háború kitörésekor
Bállá Tibor: Az Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres ereje a Nagy Háború kitörésekor A közös hadseregben a soknyelvűség is nehezítette a vezetést. 80 vezényszót a szolgálati nyelven, azaz németül adtak ki, a többi érintkezés a katonák legalább 20 százaléka által beszélt ezrednyelven történt.22 A német mellett még tíz másik ezred- nyelvet használtak. Gyakran előfordult, hogy a nemzetiségi összetételtől függően, akár három ezrednyelv is használatos volt egy ezreden belül. Szembetűnő, hogy a Monarchia a nagyhatalmak közül abszolút értékben a legkevesebbet költötte védelmi kiadásokra. Az állam ráfordításainak csak egy csekély részét használták fel a hadsereg céljaira. A birodalom katonai kiadásai 1870-től 1910- ig 24,1-ről 15,7 százalékra estek vissza az éves állami költségvetésen belül.23 1914-ben a dunai birodalom 910 millió koronát (amelyhez a magyar államháztartás 360 millióval járult hozzá), Németország viszont 2210 milliót, Oroszország 2205 milliót, Olaszország pedig 705 milliót fordított haderejére. Ausztria-Magyaror- szág 1914-ben egy lakosra számítva 15,5 koronát, Németország 38,5 koronát, Oroszország 13,5 koronát, Olaszország 21,5 koronát költött hadikiadásokra.24 Az osztrák-magyar hadsereg költségvetését, a rendelkezésre bocsátott pénz fel- használását a két országgyűlés a delegációkon keresztül ellenőrizte. A 20 magyar és 20 osztrák parlamenti képviselő felváltva Bécsben illetve Budapesten ülésezett.25 Magyarországon a hadseregre fordított kiadások a GDP-hez viszonyítva 1913- ban 4,7 százalékot tettek ki. Az egy lakosra számított katonai kiadások a korabeli európai országok közül itt voltak a legkisebbek. Ez annak köszönhető, hogy a hadsereg fenntartásának költségeit kétharmad részben a Monarchia másik fele fedezte.26 Az osztrák-magyar haderőfejlesztésének elmaradása és alkalmazási elvei A Habsburg-monarchia népessége 1867 és 1914 között több mint négy és fél évtizedes, a korábbi történetéhez képest nagyon hosszú békeidőszakot élt át. A korszakban a haderő csupán néhány rövid hadjáratban vett részt. 1869-ben a cattarói-öböl környékén kitört lázadás leverésére, 1878-ban Bosznia és Hercegovina katonai megszállására, 1882-ben a Hercegovinában és Dél-Dalmáciában kirobbant fegyveres felkelés megfékezésére vetették be a közös hadsereget és részben a két honvédség alakulatait. A birodalomnak gyarmatok híján nem kellett másik kontinensen csapatokat állomá- soztatnia. Nem véletlen tehát, hogy az európai nagyhatalmak közül Ausztria-Ma- gyarország hadereje rendelkezett a legkevesebb harci tapasztalattal 1914-ben. Azok hiányát a békeévekben évente megrendezett és jól bejáratott sémák szerint végrehajtott hadgyakorlatok csak megerősítették. 22 Uo. 60. 23 Uo. 55. 24 REINSCHEDL 1999, 89-90. 25 KRONENBITTER 2003, 150. 2« KATUS 2000, 327-329.; BÁLLÁ 2010, 30-31. 21
