A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
HADTÖRTÉNET - Balla Tibor: Az Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres ereje a Nagy Háború kitörésekor
Bállá Tibor: Az Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres ereje a Nagy Háború kitörésekor Sajnálatos módon az 1904-1905-ös orosz-japán és az 1912-1913-ban zajlott két Balkán-háborúban részt vett osztrák-magyar megfigyelők által gyűjtött harctéri tapasztalatokat, valamint a hadműveletekből levont és megfogalmazott tanulságokat a birodalom katonai felső vezetése a haderő fejlesztése során alig (pl. 1908-1909-ben jelentős újítás volt, hogy a gyalogságnál bevezették a terep színébe jobban beleolvadó csukaszürke tábori egyenruhát, felállították a géppuskás osztagokat és elkezdődött a tüzérség felfegyverzése modern lövegekkel) vagy egyáltalán nem vette figyelembe. Annak ellenére, hogy a Monarchia élen járt a haditechnikai újdonságok fejlesztésében, azok nagy részét a császári és királyi katonai vezető szervek és hivatalok rövidlátása miatt nem ültették át a gyakorlatba. Megépítették pl. a világ első, 1905 mintájú, két géppuskával felszerelt, Gottlieb Daimler által tervezett kerekes páncélgépkocsiját. A Gunther Burstyn műszaki főhadnagy által tervezett motoros löveg a világ első páncélosa volt. A tervezett tank soha nem készült el és a német szövetséges is elutasította a terv kivitelezését.27 A Habsburg-monarchiában a haderő fejlesztés elmaradása abban is megnyilvánult, hogy új fegyvereket, modern technikai vívmányokat, háborúban nélkülözhetetlen felszereléseket csak késve, vagy egyáltalán nem vezettek be, a meglévők tekintélyes része pedig elavultnak számított, jócskán rászorult a korszerűsítésre. A gyalogság - amely több mint a felét tette ki a szárazföldi fegyveres erőnek28 - csupán 800 000 darab, 1895 mintájú, modern, kiváló hatásfokú Mannlicher ismétlő- fegyverrel rendelkezett a háború kezdetén, mintegy 1,7 millió darab a szerb és orosz puskáknál részben gyengébb minőségű, 1888/90 mintájú Mannlicher (700 000 darab) vagy teljesen elavult egylövetű Werndl-rendszerű fegyver volt. A gyalogság tehát újra- fegyverzésre szorult.29 A Schwarzlose-rendszerű géppuskákból a többi európai hatalom hadseregéhez képest csak kevés (például a német hadseregben 5000), mindössze 1600 támogatta a gyalogság és a lovasság harcát.30 Az osztrák-magyar lovasság nem alkalmazkodott a hadügy változásaihoz sem megjelenésében, sem kiképzésében. A rikító színű egyenruha, a legénység és a lovak célszerűtlen felszerelése, a csekély lőszerjavadalmazás, a szurony és a gyalogsági ásó hiánya, a géppuskák nem elegendő száma ezredenként, a gyalog megvívott harc be nem gyakorlottsága, a támadás erőltetése nagy csapattestekben, a tábori szolgálatban történő kiképzés hiányai hátráltatták a lovasság tevékenységét.31 A dunai birodalom tüzérsége általában nem érte el a várható ellenfelek hasonló fegyvernemének a szintjét, a modern 30,5 cm-es mozsarakból és más korszerű, csőhát- rasiklásos lövegtípusokból (utóbbiak maximális lőtávolsága alatta maradt a későbbi el27 HAUPTNER-JUNG 2003, 68-81. 2* REDEN 1987, 126. 29 KA Generalstab Operationsbüro Karton 814. 511-515. 50 REINSCHEDL 1999, 120. 3i KA NL B/203. Nr. 5 b. 6. 22
