A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
A HÁBORÚ EGYÉNI SORSOKON KERESZTÜL - Szerecz Miklós: Egy „öreg honvéd, a világháború harcosa”. Kovács György harctéri naplójának bemutatása és elemzése
Szerecz Miklós: Egy „öreg honvéd, a világháború harcosa". Kovács György harctéri naplójának... nek első napjaiban bevonult. Tény, hogy 1915-ben már a legveszedelmesebb doberdói küzdelmekben vett részt. Ezt erősíti az is, hogy a rajzok egy része már 1914-1915-ben papírra került. Egyértelműnek látszik tehát, hogy az író e naplót csak később, valamikor 1917-től kezdte tudatosan egybeszerkeszteni és csak a háború befejezése után, már otthon végzett vele 1919-ben, ahogyan azt némely aláírásos dátum is elárulja. Mindjárt a napló bevezető részében: „Előre Előre Fiuk ez volt a jelszó a harczmezőn és én már annyira bele éltem magamat miután oly sokáig voltam a harcztéren hogy igazán mondom amikor a foradalom után haza jöttem szinte furcsa volt az ithoni élet mert még éjeli élmomban is mindég az ágyú dörgésekett és rettenetes puska ropogásokatt hallottam [...]” Az idézett oldallal átellenben egy rajz látható, egy menetfelszerelésbe öltözött baka - az író maga -, aki karját egy kaszás csontvázalak - a Halál - karjaiba fűzi. Hogyan került Kovács György a 19-es honvédektől a 30-asokhoz? Az biztos tehát, hogy Kovács György a pécsi 19-es népfelkelőkkel - a „kikülönített” IV. zászlóaljban (IV./19. népfelkelő zászlóalj) - harcolt az olasz harctéren, a Dober- dón. Aztán biztosan állítható, hogy a m. kir. 30. honvéd gyalogezred katonája volt. Én azt vélelmezem - s ez látszik valószínűnek egyes napló részletekből is -, hogy ugyancsak harcolt a pécsi 19. honvéd gyalogezred katonájaként is. Igaz, a 19-esek ez- redalbumában név szerint - és fényképpel - megemlített Kovács György (jól láthatóan) nem ő, hanem egy mozsgói illetőségű bajtárs. Ez azonban nem jelent bizonyító erőt se pro, se kontra - mivel ezek az ezredalbumok jó dokumentációk ugyan az állományról, de csak azokról, akikről valamely anyagot, akár formális információkat, akár fényképeket be tudtak gyűjteni a későbbi szerkesztés(ek) során. Kovács György tehát 1916 nyarán került át a 30-as honvédekhez (m. kir. 30. honvéd gyalogezred), ám a naplóban erről pontos információ (dátumszerűen) nincs. Erről az „Eltévedés a fronton” című fejezet tudósít röviden: ez az az időszak az „északi harctéren”, vagyis a keleti fronton, Galíciában, ami kritikus volt az osztrák-magyar csapatok számára, hiszen ekkor zajlott sikeresen a nagy orosz áttörés (az egyetlen sikeres antant áttörés a háború folyamán), az orosz Bruszilov-offenzíva (1916. június 4-én indult meg az orosz „gőzhenger”). Ennek során sok alakulat szétzilálódott, vagy fogságba esett; miként Kovács György eredeti alakulata a IV./19. népfelkelő zászlóalj is (június és július folyamán csaknem teljesen megsemmisült, július második hetében maradékait az arcvonalból kivonták). Ugyancsak veszteségek érték ekkor a pécsi 19-es honvédeket is, akik harcolva vonultak vissza a Szeret folyótól dél felé a bukovinai térségben, az utóvédharcokat június második felében már a Kirlibaba folyócska völgyében a Capul hegy (a naplóban így: Kapui) környékén folytatták a bukovinai Erdős-Kárpátokban. Ezen heves harcokban lehetett - erről az író is megemlékezik a mondott elbeszélésében -, hogy alakulata, a 19-esek (azt nem árulja el, hogy a honvéd gyalogezred, vagy a IV. 216
