A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)

HADTÖRTÉNET - Balla Tibor: Az Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres ereje a Nagy Háború kitörésekor

Bállá Tibor: Az Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres ereje a Nagy Háború kitörésekor A felsoroltakon kívül a közös hadsereg hadrendjébe még 16 vonatosztály, a hely­őrségi kórházakban található 27 egészségügyi osztag, valamint az élelmezési csapatok és intézetek tartoztak. A császári és királyi hadsereg csapattestei közül összesen 47 gyalogezred és 8 tábori vadászzászlóalj, 16 huszár- és 2 ulánusezred, 18 tábori ágyúsezred, 6 tábori tarackos ezred, 4 lovas tüzérosztály, 6 nehéz tábori tarackos osztály, 5 hegyi tüzérez­red, 2 vártüzérezred, 3 önálló vártüzérzászlóalj, 6 árkászzászlóalj, 3 utászzászlóalj, 6 vonatosztály, 8 egészségügyi osztag nyerte kiegészítését a történelmi Magyarország területéről. A felsoroltakon kívül a vasúti és a távíróezredhez, a légjáró és a gépkocsi­zó csapathoz szintén osztottak be magyar legénységet.10 1914 nyarán a magyar királyi honvédség (a szárazföldi haderő egészének csupán 1/10-ét tette ki) békeállománya alig haladta meg a 30 000 embert, hadiállományát mintegy 200 000 fő képezte. Kötelékébe 32 gyalogezred, 10 huszárezred, 8 tábori ágyúsezred (31 üteg), egy lovas tüzérosztály (3 üteg) tartozott. Mindezeket a csapato­kat 8 gyalog-, és 2 lovashadosztályba valamint 8 tüzérdandárba vonták össze. A hon­védségnél a legmagasabb szervezeti egységek a hadosztályok voltak. Az osztrák Landwehr 8 gyaloghadosztállyal (37 gyalogezred és 3 tiroli lövész­ezred), lovassága 6 ulánusezreddel, egy tiroli és egy dalmát országos lovas lövész­osztállyal, valamint 8 tábori ágyús és 8 tábori tarackos osztállyal (összesen 32 üteg) rendelkezett. A személyi utánpótlás, valamint az osztrák-magyar fegyveres erőre fordított kiadások Ausztria-Magyarország békeidőben kiképzett fegyvereseinek számát, hadicélokra fordított kiadásait tekintve alulmaradt legfőbb első világháborús ellenfeleivel szem­ben. E lemaradás elsősorban a birodalom politikai döntéshozóinak szűklátókörűsé­géből és a Monarchia gazdasági-pénzügyi lehetőségeinek korlátozott voltából eredt. A Habsburg-monarchia hadserege állományának nagysága az 1868-as állapo­tokhoz képest szinte alig változott, miközben a lakosság száma 36 millióról közel másfélszeresére nőtt.111914-ben több mint 51 millió lakosából elméletileg mintegy 10 millió férfit lehetett volna fegyverbe szólítani.12 A nagyhatalmak közül a Monarchia használta ki legkevésbé fegyverfogható la­kosságának potenciálját: az éves újonckontingens 1912 után 212 500 fő volt, 28 000 az osztrák Landwehr, 25 000 a honvédség, 159 500 a közös hadsereg és haditengerészet számára.13 Az állításkötelezetteknek csupán 22-29 százalékát sorozták be ténylegesen. >0 BERKÓ 1926, 73. 11 KERCHNAWE 1932, 8. 12 BENCZE 2009,191. 13 KRONENBITTER 2003, 171. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom