Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Cserna Anna: A hagyományos nemesi gondolkodás és a polgári értékrend a Sztankovánszky famíliában
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon e l a családja részére Somberekét (1732). Horváth Dánielt az alispánsága és 400 ezer forint segítette Megyefához és a környező puszták megszerzéséhez. A Jeszenszky család Jeszenszky Jánosnak Horváth Klárával, Horváth Dániel alispán lányával kötött előnyős házasságával lett baranyai birtokos. Bana Jánosnak a bellyei uradalom prefektusaként volt alkalma jelentékeny nagykozári birtokának megvásárlására. A Petrovszkyak Ridsmaul gróftól szintén vásárlással szerezték meg Felsőmindszentet. A 18. század első felében már a Bésán, Melczer, Siskovics, Mihálovics, Czindery, Perczel családot is jegyezték a vármegyei birtokosok között.2 A korai baranyai birtokos családok közé sorolhatóak a Sztankovánszkyak is. E 13 család kapcsolataiból, rokonsági viszonylataiból alakult ki a baranyai nemesi társadalom középrétege. Az 1754/1755. évi nemesi országos összeírásban mindösszesen 81 vármegyei köznemes családot írtak össze, és nem tettek különbséget birtokos és birtoktalan között. A szabályozatlanság volt az oka, hogy csak a kihirdetett, elismert nemeseket jegyezték fel. Az összeírás tehát nem ad valós tájékoztatást a köznemesség számáról és összetételéről.3 Glósz József számítása szerint Baranya nemessége ekkor 171 fő, mígTolnában 375 fő, Fejér vármegyében 320 fő, Somogybán 332 fő. Összevetésképpen Pozsony vármegyében 2 358 fő, Zalában 2 031 fő, Komárom vármegyében 1156 fő nemes élt. Ez a területi egyenetlenség még a nemesség számának gyarapodásával sem egyenlítődött ki a feudális történeti korszakban.4 Baranyában a lakosság teljes számarányához viszonyítva a nagyon alacsony számú, különböző vagyoni állapotú köznemesi réteg részét képezte a kuriális, az egytelkes, a címeres nemes is. A „kiváltságos többségből” ők, az armalisták, a birtoktalan nemesek alkották a nagyobb hányadot. A köznemességen belül az örökléssel, a szerteágazó rokoni szálakkal bővülve is csak úgy 60 kisebb-nagyobb birtokkal rendelkező nemesről van ismeretünk a 19. század első felében. A szakirodalom a ritka kivételektől eltekintve a birtokos, a középbirtokos történelmi szerepét nem éppen pozitívan értékelte. A szép- irodalom is a rosszul gazdálkodó, parlagias, szűk látókörű, csak a vadászatnak, kártyának élő birtokos sztereotípiáit hangsúlyozta.5 A Sztankovánszkyak története, birtokszerzése, birtoklása, mentalitása lazíthat a sugallt, klisévé vált megállapításokon, ha nem is változtat a kialakult felfogáson teljes egészében. A vármegyében a birtokviszonyok a közel évszázadnyi idő alatt letisztultak, és a birtokstruktúra a 18. század utolsó harmadáig véglegesük. A nagybirtok aránya alig változott a 19. század közepéig, amelyen 5 főnemes és 13 egyházi 2 ODOR 1986, 133-135. 3 ILLÉSSY 1902, 3, 12-13. 4 GLÓSZ 1991,8. Megjegyzés: Fényes Elek 1841-ben megjelent statisztikájában 1400 nemest közöl 1785-ben. 5 ODOR 1986,135-148.; GLÓSZ 1991, 5-6.; PÁLMÁNY 1984, 43-54. 88 Cserna Anna
