Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Ódor Imre: "Rokonok és grádicsok". Rangos famíliák a 18. századi Baranyában
első aljegyzőjévé nyert kinevezést. Petrovszky Ferenc (és Horváth Krisztina) fia, Zsigmond 1767-től Egerben joghallgató, megyéjébe visszatérve előbb adószedővé (1776), majd 1779-ben a Szentlőrinci járás szolgabírójává választották. (Ugyanebben az évben udvari tanácsosi címet kap.) 1787-ben a pécsi kerületi biztos helyettesévé nyert kinevezést, s megkapta a táblabírói címet is. 1790-ben az ún. limitáló bizottság vezetőjévé, majd a tisztújítás során másodalispánná választották, és a koronaőrző (valójában a koronát Bécsből Budára kísérő) nemesi bandérium élére is öt jelölték ki. Az 1790. országgyűlésen követként vett részt, s a koronázás alkalmával az uralkodó, II. Lipót - Kajdacsy alispánnal együtt - „aranysarkantyús vitézzé” avatta. 1794-ben megerősítést nyert másodalispáni tisztében. 1796-ban újfent a megye országgyűlési követe, az 1797-es nemesi felkelést előkészítő bizottság vezetője. 1799-ben utód nélkül hunyt el. A Pest megyéből származó Bana János, a Pálffy uradalom prefektusaként került Baranyába. 1711-ben lépett vármegyei szolgálatba, amikor is adószedővé választották. Egy évvel később őt bízták meg a távollévő alispán helyettesítésével, 1713-ban pedig már mint „Nagykozár és Semenye földesurát” említik forrásaink. (Fenti helységekre 1717-ben, illetve 1720-ban kapott adománylevelet.) 1723-ban táblabíróvá választották és neve háromszor is (1736, 1742, 1747) szerepel az alispánjelöltek között. Fivére, Mátyás és fia, Péter is megyei hivatalt vállalt, de a szolgabíróságnál feljebb egyikük sem jutott. A Sopron megyei eredetű Bésán István a Kollonics ezred kapitányaként került Baranyába a 18. század elején. Sándor fia felesége (Kacéros Borbála) révén került rokonságba a Dunaszekcső jelentős részét birtokló Hellepront Katalinnal, s a 20-as évek közepétől Bésán Sándor már szekcsői részbirtokosként látogatja a megyegyűléseket. Hivatali pályája meredeken ívelt: 1732-ben főszolgabíróvá választják, s az 1736. évi tisztújításkor már az alispánjelöltek között találjuk. Ám a legfőbb megyei hivatalt nem sikerült megszereznie, be kell érnie a táblabírósággal. Fia, Imre 1756 körül egész Dunaszekcsőre kiterjeszti hatalmát, miután rokoni kapcsolatok és szövevényes örökösödési küzdelmek záróakkordjaként a birtokkomplexum utolsó részét is megvásárolja Márffy Annától. Az 1760-as években táblabíróként, az 1769-es tisztújításon alispán-jelöltként szerepel, de ő sem nyeri el az áhított méltóságot. A 19. század első évtizedében Bésán János a főszolgabírói karban foglal helyet, őrizve a mindenkori „megyei elit”-hez tartozás tradícióját, melyet a Bésánoknak a „koronaőrző bandérium” élén elfoglalt posztjai is egyértelműen jeleznek. A Turóc megyei kisjeszeni Jeszenszky família tagja, Jeszenszky János kapitány (Szigetvár parancsnoka) Horváth alispán lánya (Klára) nőül vételével vált birtokossá Baranyában. Fiai közül előbb Emánuel próbálkozott (1773) - sikertelenül - a pécsi esküdti poszt megszerzésével, de be kellett érnie a tiszteletbeli szolgabírói címmel. Az 1775-ös helyi „közigazgatási reform”, a két új járás „Rokonok és grádicsok”. Rangos famíliák a 18. századi Baranyában 75 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
