Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Ódor Imre: "Rokonok és grádicsok". Rangos famíliák a 18. századi Baranyában
körül mozgott. Mondhatni családi körben, de korántsem családias légkörben zajlottak a megye legfőbb irányítói fórumának ülései.25 A püspök főispán és a vármegye közt kezdettől fogva feszült volt a viszony, s az ellentét már Madarász alispánná választásakor kiéleződött, igazából az 1713-as tisztújításban csúcsosodott ki. Mivel a megyei tisztségekre Baranyában a 18. század elején egyetlen kétségtelen nemes sem akadt, azokat idegenekkel kellett betölteni. A vármegye tisztviselői tehát idegenek és többségükben birtoktalan, szegény nemesek voltak. Az itt élő népességgel szinte semmi kapcsolatuk nem volt, kivéve a nagybirtokosokat. A megyei tisztséget vállalók korábban uradalmi prefektusok vagy fiskálisok voltak, akiknek uraikhoz fűződő kapcsolataik a megyei szolgálatba lépve sem szakadtak meg. A századelő tisztújításai a megye hatalmi tényezőinek: Nesselrode püspök, az Esterházyak és a Battyhányak összecsapásának szinterei. Nesselrode a főispá- ni fennhatósága alá tartozó Tolnából „hozott” nemeseket (így például Daróczy Ferencet 1713-ban), akiket megyei tisztségekbe segített. Az Esterházyaknak több alkalommal is (1710, 1715) sikerült dombóvári uradalmuk prefektusát, Madarász Lászlót az alispáni székbe juttatni. Az meg a Battyhányak erejét jelezte, s pozíciók javulását eredményezte, amikor „emberük”, Hoitsy Mihály foglalta el az alispáni tisztet. A küzdelem, amely különösen az 1713-19 közti időszakban vált hevessé, gyakorta nem várt fordulatokat hozott. 1713-ban például két tisztikar is létezett, jelentősen gátolva a működés hatékonyságát. A következmény a főispán által igényelt kormányzati vizsgálat lett, de az áttekinthetetlen helyzet eleve eredménytelenségre kárhoztatta a bizottság tevékenységét. A főispán kudarcaként értelmezhető az 1715-ös restauráció is, amely Madarász választási győzelmével zárult. Konok kitartásának gyümölcse végül 1716-ban mégis beérett. Kihasználva Madarász távollétét (alispáni teendői szólították Somogyba) előbb bizalmi emberét, Gyurekovits Pétert nevezte ki jegyzővé, majd a vármegye pecsétjét is megszerezve a közgyűléssel megfosztatta az alispánt tisztétől, s Daróczy Ferenc megválasztásával tette teljessé sikerét. Az 1718. évi tisztújítás alkalmával Daróczyt ugyan nem erősítették meg hivatalában (1719-ben már Tolna alispánja), de az alispánná választott Passardi János Pál hagyományosan jó kapcsolata a püspökkel nyilvánvalóan hozzájárult a megyei politikai élet konszolidációjához. Ezt, valamint a csekély érdeklődést is jelzi, hogy 1723-ban a tisztújító közgyűlésen az alispáni jelöltekre (Kun Ferenc, Gyurekovits Péter, Petrovszky József) mindössze 19-en szavaztak. A szavazatok arányát - első ízben - megörökítő jegyzőkönyv tanúsága szerint Petrovszky Józsefet 12 szavazattal, Kun Ferenc 7 voksa ellenében választották meg alispánná. A szavazás kimenetelével a püspök főispán ugyancsak elégedett 25 BÉLI 1988, 21-25. „Rokonok és grádicsok”. Rangos famíliák a 18. századi Baranyában 67 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
