Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Ódor Imre: "Rokonok és grádicsok". Rangos famíliák a 18. századi Baranyában
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon l ehetett, hiszen tisztújítást 1723. október 13-án bekövetkezett haláláig többé már nem tartott. A Tolnában birtokot (Fadd és Hencse) szerző Petrovszky és az ugyancsak a szomszéd megyéből származó jegyző, Pápay István minden bizonnyal a főispán bizalmi emberei voltak. Madarász László halálával (1728) egyik legkitartóbb ellenfelétől is végleg megszabadult a püspök-főispán.26 Az országos nemességvizsgálatok Baranyában A rendi struktúrában - mint ismeretes - a társadalmi állapot öröklődik. Az utódok beleszületnek szüleik társadalmi jogállásába, viszik tovább magukkal ugyancsak az örökítés lehetőségével és szükségével. A nemesi jogállás örökle- tességét Werbó'czi - az egy és ugyanazon nemesi szabadság elvi egységének gondolatkörében maradva - természetszerűleg nemcsak a birtokosokra, hanem az armalistákra is vonatkoztatta. „Bármelyik módon tett nemeseket, valamint ezeknek fiú ágon törvényesen leszármazó örököseit [...] valóságos nemeseknek tekintjük” - írja Hármaskönyvében.27 Werbőczy öröklődési elméletét aztán a gyakorlati élet is tovább tágította, mivel az hamarosan a leányágra is kiterjedt. Az armálisokban szinte sztereotip formulává vált, hogy nemcsak az oklevélben megnevezett személyek nyertek nemességet, hanem minden örököseik és utódaik is.28 A társadalmi állapot örökletessége szükségessé tette a bizonyítási eljárás rendszerének kialakítását, a nemességigazolást (investigatio). A fő- és köznemesi rend egymástól, de különösen mindkettőnek az armalistáktól való elkülönülése a nemességigazolás gyakorlatában is megmutatkozott. A főnemesnek egyszerűen nem volt szüksége kiváltságos jogállásának bizonyítására. Azt senki kétségbe nem vonta, különben is a birtokkal mindig igazolhatta kiváltságos állapotát. A középbirtokosoknál is kevés gonddal járt a nemesség örökítése, mert a birtok még itt is garanciát jelentett az utódok számára. A nemesség bizonyítása ugyanakkor súlyos problémaként jelentkezett a töredék fundusra szorult egytelkesek (kurialisták) és az armalisták körében. Az igazolási eljárás sikerétől függött, hogy személyes szabadságukat megtarthatják-e, avagy osztoznak a jobbágytömegek sorsában. Az igazolásnak különösen a nemességszerzést követő harmadik-negyedik generációtól növekedett meg a jelentősége. Az utódok gyarapodó száma megnövelte az armalisták migrációs kényszerét, s a lakhelyet változtatóknak az új helyen igazolniuk kellett öröklött nemességüket. Armálisukat is újra ki kellett hirdettetniük, ha más megyébe költöztek. A nemesi jogok általános vizsgálatát (generalis investigatio nobilium) III. 26 ODOR 1994, 29. 27 KOLOZSVÁRI-ÓVÁRI 1894,42. 28 SZABÓ 1941, 21. 68 Odor Imre
