Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Cseresnyés Ferenc: Krisztics Sándor a katolikus-keresztény politika lehetőségeiről az 1930-as években
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon s ítették. Bíráló véleményüket közölhették volna például egy lábjegyzetben. (A lábjegyzet, mint közismert, nem csak forrásmegjelölésre, de megjegyzések tételére, fogalommagyarázatra is alkalmas eszköz). Szemben a Politikatudományi Szemlével, nagykorúnak tekintve az olvasót idézzük itt most a folyóiratból kihagyott bekezdést. Nem azért, mert egyetértünk vele, hanem azért, hogy a kor szellemisége és hangulata közelebb kerülhessen hozzánk.14 A továbbiakban a Szemle által ismét közölt tankönyvfejezet szempontunkból fontos, a ma számára is aktuális részeit mutatjuk be röviden. Gyakorlati katolikus politika A politika fogalmának meghatározása meglehetősen praktikus Kriszticsnél: a politika tudomány és gyakorlat, elmélet és funkció együtt. Szerinte így van ez a többi tudománynál is. A pedagógia elmélet, a közoktatásügy funkció. A közegészségtan elmélet, a közegészségügy funkció. Minden olyan ténykedést, mely az összesség érdekét szolgálja, politikainak szoktak nevezni. Kissé eltérve az akkor (is) domináns politika felfogásoktól (N. Machiavelli, M. Weber), amelyek a politikát alapvetően hatalmi tevékenységként fogták fel, szerzőnk a politikai tevékenység céljaként a közjó biztosítására való törekvést emelte ki. (Hozzá hasonlóan persze voltak mások is, akik a politikai tevékenység értelmének szintén a túlnyomó többség érdekében történő cselekvést tartották). A katolikus professzor részéről, aki a politika szükséges szociális érzékenységét emeli ki, alapvetően érthető ez a hangsúly elhelyezés. Krisztics Sándor úgy látta, hogy azokat a tudományokat, melyek az összesség érdekeivel foglalkoznak, politikai jelzővel lát el a köznyelv. Ha a politika fogalmában összefut az elmélet és a gyakorlati alkalmazás, akkor a szóhasználat inkább az utóbbit tekinti politikának, az elmélet alatt pedig államtant, 14 KRISZTICS 1931, 57. „Az eugenika, a fajnemesítés azáltal hat közre a politika tudományának fejlődésére, hogy mint a közoktatással az együttélésre alkalmasabb embertömeg nevelhető, úgy a fajnemesítés által is tökéletesebb ember lesz kitenyészthető az összességnek, az államnak való szolgálás szempontjából. Az eugenika által maga az ember fog megnemesedni. Oly típusokat lehet létrehozni, kik a legjobb polgárok legyenek s meg lehet akadályozni oly nemi egyesüléseket, melyek a faj hanyatlását okozzák. Az eugenika nyomán a politikatudomány tételeinek követésére képesebb embertömeg kialakítása számára nyílik meg a perspektíva. A nevelési tökély és a fajnemesítés teszik lehetővé a mind tökéletesebb közigazgatási rendszerek létesítését, melyek minél műveltebb közvélemény ellenőrzése alatt álljanak.” A fajnemesítés, az eugenika gondolata, annak szükségessége a korabeli Európa általánosan bevett megközelítése volt. Ma erősen túlhaladottnak tekinthető. 360 Cseresnyés Ferenc
