Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Bősz Attila: A „Mecsek Garage ”. Egy pécsi kocsigyártó vállalkozás a 20. század első felében
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon t ettem s szállítottam luxushintókat a monarchia egész területére. Kocsijaimat dicsekvés nélkül mondhatom, az arisztokrata világban is nagyon kedvelték. A postának is hosszú időn át szállítója voltam: én készítettem az ismert zöld postakocsikat, az ország huszonkilenc vármegyéje területén működő postahivatalok részére. Az általam készített postakocsik száma több százra rúg. Most aztán a kor követelményei előtt meghódolva, áttértem az autókarosszériák gyártására. Eddig tizennégy autóbusz és számos autó karosszériája készült az én gyáramban. Én készítettem a városi autóbuszokat is, amelyekről fővárosi szakkörökben is a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. Ezután iß. Varga Gyula — aki apjának mindenben munkatársa - kalauzolásával megtekintettük a telepet. Az utca felőli fronton hatalmas tükörablakok mögött van a cementpadlós raktár, ahova a kész autókat helyezik le. A gyár ez idő szerint 25 munkást foglalkoztat. A különböző műhelyek az udvaron vannak elhelyezve. Itt van a garázs is. Azután sorban jönnek a kovács és lakatos, azután a bognárműhely. Majd a fényező, kárpitos műhely és a kilakkozó következnek. A fényezőben éppen postakocsikat fényeznek zöld színre. A kárpitos műhelyben éppen egy tizenkét személyes autóbusz ülései készülnek. Az udvaron egy hatalmas rajztábla, ezen készülnek a karosszéria tervek. A készítőjük ifj. Varga Gyula, aki most készül hosszabb külföldi tanulmányútra. Végül a szuterénben elhelyezett autószerelő műhelyről kell megemlékeznünk, amelybe egy lejtős lejáraton átjutnak az autók. A telepen garázs és benzinkút áll az autók rendelkezésére. Ennek a modern iparvállalatnak terjeszkedését szívesen regisztráljuk. Annál is inkább, mert ez által ismét egy olyan ipar létesült Pécsett, mely a külföldi behozatalt fölöslegessé teszi.,,i6 1926-ban már 25 főt foglalkoztatott a Varga-cég, tehát „gyárszerű üzemnek” kellett tekinteni, ami így is a kisipar keretein belül működött.36 37 Meg kell jegyeznünk, hogy az autóipar - különösen az 1920-as években és a mennyiségi sikerek ellenére - technikailag még gyermekcipőben járt. Sorozatgyártásban (ami nem egyenlő a futószalaggal) gazdaságosan a legtöbb autógyár csak az alvázat és ennek szerelvényeit tudta legyártani, de karosszéria nélkül. Az autóipar két részből tevődött össze: a modern gyáripar technológiáit alkalmazó autógyárak az alvázakat készítették, míg a hagyományos, legnagyobbrészt kisipari technikával dolgozó kocsigyártók a karosszériát építették rá a gyárakból megvásárolt alvázakra. Ez még a „motoros hintók” kora volt. Varga Béla így definiálja az alváz fogalmát: „alváz alatt, amit a gyár készen szállított, a következőt értették: motor a meghajtó szerkezettel, első és hátsó futómű a kormányszerkezettel, kerekek a gumiabroncsokkal, a motor védelmét szolgáló motorháztető, természetszerűleg a hűtőt is külső megmunkáltságában beleértve, továbbá a villamos berendezések, akkumulátor, első és hátsó lámpák, tehát 36 Pécsi Napló, 1926. augusztus 18., 4. 37 A 78.000/1923. (VI.26.) K. M. rendelet szerint. 302 Bősz Attila
