Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Bősz Attila: A „Mecsek Garage ”. Egy pécsi kocsigyártó vállalkozás a 20. század első felében
az első fényszóró (városi, köd- és fényszóró) és hátul a rendszám megvilágító lámpa (ami helyzetjelzőként is szolgált).”38 Volt olyan gyártó is, amelyik teljes vezetőfülkével („torpedó”, ajtók, ülések stb.) és első sármentőkkel adta át alvázát. A Varga-cég külföldről és belföldről is rendelt alvázakat, a fent említett magyar MÁVAG, Rába gyártmányokon kívül építettek FIAT, Mercedes, DKW, Ford, Steyr, Chevrolet, Renault, Magosix (MAG), Opel-Blitz alapra is. Varga Béla nagyon érdekes elbeszéléséből kiderül az is, hogyan jutottak el a műhelyig ezek az alvázak: „Pécsre csak Pestről hoztunk alvázat. Éjszakai személlyel mentünk fel, éjfélkor indulva Pécsről, reggel nyolcra érve fel a Keletibe, és akkor a délelőtti alvázátvétel után indultunk vissza Pécsre, a késő délután vagy este érkezve Pécsre. Az alvázat úgy hoztuk le, ahogy volt: átvételkor ládában kaptuk a szerszámokat és kellékeket és erre zsákvászonnal kitömött szalmapárnát téve, kétoldalt valami ferde póznából kartámlafélét rögtönözve hajtottunk le Pécsre. A 208 kilométert három és fél, négy óra alatt tettük meg alvázon, általában pihenés nélkül (legfeljebb a 111 -es kilométerkőnél, a paksi Erzsébet-szállónál álltunk meg egy tejfölös túróra, szalámira, vagy hasonló uzsonnára,”39 Az önhordó acélkarosszéria sorozatgyártása csak az 1930-as évek második felében kezdett terjedni. Egyrészt ezért adódott a kocsigyártók számára a lehetőség, hogy még az 1920-as években, vagy akár előbb, gyári alvázra építendő - nagyrészt nyitott (1927-ben a személyautók karosszériáinak több mint %-e volt nyitott) és keményfából készült - autófelépítményt készítsenek. Másrészt azért, mert a korai autókarosszéria elkészítéséhez is azok a szakmák és eszközök kellettek, amelyek már korábban is a kocsigyártók rendelkezésére álltak. A végtermék legyártása többféle szakma közös munkáját igényelte: kovács, bognár, nyerges (kárpitos), lakatos, asztalos, fényező működtek közre ebben. Varga Gyulát 1927-ben elnyert iparigazolványa az eddig meglévő kovács és kocsigyártó szakmája mellett a következő mesterségek űzésére jogosítja fel: „autó, autóalkatrészek és felszerelési cikkek bizományi lerakata és árusítási ipar.” Az iparigazolványt az I. fokú közigazgatási hatóságtól kellett kérvényezni: 1927 októberében engedélyt kér továbbá a lakatos, autószerelő, bognár, kárpitos és fényező szakmákra. Magyarázatként a következőket adja elő: „Kérésem indoklásául közlöm, hogy kocsigyáros üzememet két és fél évtized alatt virágzó gyáriüzemmé fejlesztettem lankadatlan munkával, de az utolsó évek haladó tendentiáju igényei miatt kénytelen voltam az automobil szakra is áttérni és miután az hónapról hónapra egyre jobban tért hódított, mint kocsigyár kizárólagosan nem bírtam több munkást foglalkoztató üzememet ily minőségben fenntartani és autókarosszériák gyártására is berendezkedtem, azok fényezési munkálataira és kárpitozásra, valamint autószerelésekre. Érettségizett Gyula fiamat többévi tanúimánymunkára 38 VARGA Cs. 1980. 39 VARGA Cs. 1980. A „Mecsek Garage" Egy pécsi kocsigyártó vállalkozás a 20. század első felében 303 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
