Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Hermann Róbert: Az "összeférhetetlen". Perezel Mór pályaképe
menetelve eszközölje. Mészáros és Dembinski úgy vélték, hogy elegendő, ha a Tisza jobb partján csak egy kisebb különítménnyel figyeltetik a cs. kir. fősereg mozgását, s a hadsereget a sűrűbb településhálózatú Tiszántúlon vonják vissza. Perczelt is ilyen értelemben utasították. Perczel azonban kijelentette, „hogy neki a kormányzó, mivel a sereget őgyűjtötte, ff fegyverezte fel, ff rendezte s ezt mind a maga zsebébffl tette (?) - azért azt független rendelkezése alá adta; s ha eddig a fővezényletet megszenvedte, ezt inkább tiszteletből, mintsem kötelességérzetbffl tette; ff az egész sereggel Kőrösre indulandó' Mészáros véleménye az volt, hogy a Duna-Tisza közi levonulást inkább az ellenség tanácsolhatta volna, mint a magyar hadügyminisztérium, mert ez csak a sereg kifáradását és a Tisza-balpart meg Közép-Magyarország gyors feladását eredményezheti. De miután saját beosztottja egyszerűen felmondta az engedelmességet, s leváltására nem érzett magában elegendő erőt, kénytelen volt beleegyezni e mozdulatba. A hadügyminisztériumnak ugyanakkor beszámolt arról, hogy ha valahogy mégis sikerülne Görgei seregével egyesülni, ez a lehető legnagyobb bajokat okozná a hadvezetésben, mert Görgei és Perczel egyaránt szeretnek önálló hadvezérként viselkedni, s szükség lenne egy olyan fővezérre, aki iránt minden beosztott parancsnok bizalommal van. Július 23-án jelentette a hadügyminisztériumnak, hogy miután „két önállóan tevékenykedő parancsnok egymás mellett nemigen érti meg egymást”, ő maga a Tisza bal partjára helyezi át főhadiszállását. Egyben kérte, hogy mentsék fel kínos beosztásából „egy olyan személy által, aki élvezi mind a kormány, mind a csapatok bizalmát.” Perczel kijelentései után a fővezéri duó ottlétének valóban nem sok értelme volt. El is hagyták a főhadiszállást, és a Tiszántúlon át megindultak Szeged felé. Mészáros kezéből eddigre már teljesen kicsúszott a fővezéri pálca; mind Kossuth, mind a hadügyminisztérium közvetlenül rendelkezett az alá rendelt alakulatokkal. Mészáros egyedül a Tisza bal partján visszavonuló Lenkey- hadosztállyal diszponálhatott. Július 28-án Hódmezővásárhelyen találkozott Kossuthtal. A fővezér szemrehányással halmozta el a kormányzót a Perczelnek adott külön felhatalmazás és a hadvezetésbe való beavatkozásai miatt, s ismét benyújtotta lemondását. Kossuth tagadta, hogy Perczelt „független vezénylővé” nevezte volna ki. Mészáros újabb lemondásának viszont csak örülhetett, mert így egy gonddal kevesebbje maradt. Maga Perczel, miután nem éppen behízelgő magatartásával sikerült megszabadulnia Mészárostól és Dembinskitől, a Duna-Tisza közén keresztül gyors ütemben Szeged felé vette útját. Július 28-án Kistelekről írott levelében arról értesítette Szemere Bertalan miniszterelnököt, hogy „miután Szegedre érkeztemmel amúgy is legidősb hadvezér lévén ott, minden ott működő hadak feletti parancsnokság alám fog vonatni, mégis szükség, hogy az a minisztérium részéről is hivatalosan kimondassék” Majd néhány sorral odébb még megjegyezte: „En Az „összeférhetetlen”. Perczel Mór pályaképe 173 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
