Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
KARLINSZKY BALÁZS: A veszprémi székeskáptalan Nagyberény környéki birtokainak szervezete a középkorban
be vesszük azt, hogy néhányan már mesterkanonokként is gazdasági hivatalt töltöttek be - pl. Bornemissza Rajki Pál, Ládi Demeter, Petri Miklós - úgy megállapítható az, hogy a gazdasági hivatalok betöltésénél nem számított elsődleges szempontnak egy-egy kanonoknak a káptalanban elfoglalt pozíciója. Az ugyanakkor már nem jelenthető ki egyértelműen, hogy az olyan mesterkanonokok, akiket korábban előszeretettel választottak meg gazdasági feladatokra, dignitárius kanonokká történő előlépésük után többé már nem töltöttek be ilyen hivatalt.55 A számadáskönyv adatai szerint a főesperesi pozíciókat betöltő dignitárius kanonokok főesperességük területén nem viseltek gazdasági hivatalt. A veszprémi káptalan birtokai a püspökség hat főesperessége közül háromra koncentrálódtak: a nagyberényi birtokcsoport a somogyi, a merenyeiek a zalai, a Veszprém környékiek pedig a székesegyházi főesperesség területén feküdtek. (A nagygyimóti birtok egyházi közigazgatását tekintve az akkor még a győri püspökséghez tartozó pápai főesperesség része volt.56) A somogyi, zalai, és a veszprémvári Mindenszentek prépostsággal összekötött székesegyházi főesperesek a vizsgált periódusban legfeljebb más főesperesi kerületben található káptalani birtokokon töltöttek be ilyen megbízást. A számadáskönyv által lefedett négy évtized alatt a somogyi főesperesek a következő személyek voltak: Fehérvári Noéi Borhi Balázs (1498-1519), Verancsics Antal (1519-1521?), Statilieo János örsi prépost hasonló nevű unokaöccse (1522-1532?) és Jalsovai Péter (1533). Közülük mindössze ketten, Borhi és Jalsovai foglalkoztak gazdasági kérdésekkel, de egyikük sem töltötte be a nagyberényi birtokigazgatói tisztséget.57 Míg a dékánok, divisorok és birtokigazgatók a kanonokok közül kerültek ki, tehát papi személyek voltak, addig az officiális tisztséget világiak töltötték be. Nagyberény esetében csak a számadáskönyv által lefedett 16. század eleji alkalommal zalai (1495, 1498, 1500), egy alkalommal nagygyimóti birtokigazgató (1496), szintén egy alkalommal dékán (1497), két éven át pedig divisor (1505-1506) volt. Szepesi Bálint éneklőkanonokot (1518-1528) 1522-ben divisorrá választották. Újhelyi János segesdi főesperes (1486-1503) öt alkalommal a divisori (1497-1498, 1501-1503), egy alkalommal a dékáni hivatalt viselte (1500). Számadáskönyv passim. 55 Utóbbira példa Bederfalvi Balázs 1509-ben őrkanonokká történő előlépését követően már nem vállalt gazdasági hivatalt, hasonlóan Körmendi Balázshoz, aki 1530-tól volt őrkanonok. 56 A veszprémi egyházmegye középkor végi espereskerületi és plébániai felosztására lásd: ETE V. no 440. (454-462.) A pápai esperesi kerület a dunántúli egyházmegyék rendezésekor, 1777-ben került a veszprémi püspökséghez. PFEIFFER 1947, 15. és RAJCZI 1984, 281. 57 A veszprémi kisprépost-főesperes, Jungher János Zalamerenyén birtokigazgatóként, a zalai főesperes Bornemissza Rajki Pál pedig divisorként működött. Lásd az 54. lábjegyzetet. A veszprémi székeskáptalan Nagyberény környéki birtokainak szervezete a középkorban 29 MNL Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2013
