Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
KARLINSZKY BALÁZS: A veszprémi székeskáptalan Nagyberény környéki birtokainak szervezete a középkorban
elégtelensége miatt be sem töltöttek. A káptalan stabilizációja lassan haladt, s így csak 1727-ben, a háborús viszonyokat követően nyílt lehetőség rendezni a birtokokon élők szolgáltatásait. Az ekkor készített urbárium alapján Fok, Fokszabadi, Kiliti, Nagyberény és Ságvár került a káptalan restaurációja után annak tulajdonába.44 Ebben bizonyára szerepet játszott az 1082-es oklevél is, amelyben ugyan szerepelt Szabadi és Kiliti, de a káptalan itteni birtoklása legfeljebb egy-két jobbágytelekre korlátozódhatott.45 Ságvár esetében pedig még ennyire sem.46 A Sennyei István püspök kezdeményezésére végül 1631-ben visszaváltott birtokok tekintetében a középkori birtokviszonyoknál döntőbb szempont lehetett az, hogy melyek tartoztak ezek közül a veszprémi végvár kapitányához és szolgáltattak anyagi, illetve természetbeni forrásokat az erősség fenntartására. Lényeges momentum volt az is, hogy a térségben a török előtt birtokos székesfehérvári és óbudai társaskáptalanok működése 44 VÉL D/3/2. tom 1. 45 Kiliti veszprémi káptalani birtoklására az Elenchus szerint egyetlen kivétellel az 1082-es összeírás és ennek későbbi átírásai vonatkoznak. Ez az említés a már hivatkozott 1358-as nádori közgyűlés. (VR 495.) Hogy mégis volt valamilyen jogalapja a kanonokok kiliti birtoklásának azt az az oklevél támasztja alá, amely szerint néhány helybeli szolga rendű lakos a veszprémi Szent Mihály székesegyház joghatósága alá tartozik a kanonok esküje alapján. (RegArp 81.) A település egyébként a pannonhalmi apátság, illetve a fehérvári társaskáptalan birtokai közé tartozott. Kiliti történetének legújabb történeti összegzése: GÁRDONYI 2010a, különösen 13-17. 46 Ságvárott a fehérvári káptalan volt a birtokos. A veszprémi káptalan 18. század eleji birtokigénye érdekesen alakult ki. Az 1082-es összeírásban meglepő módon Ságvár éppen nem szerepel. A birtokok szerinti összeállított Elenchus bejegyzése szerint először 1230-ban jelenik meg, amikor egyes somogyi falvak, köztük Ság után szedett tized körül alakult ki vita a pannonhalmi apát és a veszprémi káptalan között. MREV I. no XCVI. (83-86.) Az ez ügyben kiadott oklevél átírását követően még egyetlen középkori oklevél vonatkozik a veszprémi káptalan szempontjából Ságvárra, mégpedig 1520-ból. VÉL C/l (cap.) Berchen 32 (DF 201606), feldolgozása: GÁRDONYI 2010b, 48-49. A terjedelmes, a Veszprém megyei Bercsény birtok neve alatt eredetiben fennmaradt oklevél egy egészen 1395-igvisszanyúló jogvitáról tájékoztat. Ekkor ugyanis a Gáni család egyik tagja egyezséget kötött a káptalannal a Veszprém megyei Kovácsiban és Bercsényben lévő malmok felől úgy, hogy azokat megfelezték és Gáni Petics fia László fiúörökös nélküli halála esetén azok a káptalant illetnék. 1520-ban azonban a Gáni család egy akkor végrendelkező tagja valamennyi nevezett birtokrészét, így a Somogy megyei Ságvárt és Gánt, illetve Kovácsit lelke üdvéért a fehérvári káptalannak adományozta, ami ellen a veszprémi káptalan tiltakozással élt. A veszprémi kanonokok nem a ságvári vélt vagy valós birtokaik miatt, hanem a Veszprém megyei Kovácsi kapcsán jelentették be tiltakozásukat, ennek ellenére azonban az Elenchusban Ságvárhoz is följegyezték ezt az oklevelet. Látható tehát, hogy a káptalan középkori jogigényét Ságvárra lényegében három olyan oklevél alapozza meg, amelyik közül az első kettő az itteni birtokokhoz kapcsolódó tizedekről szól, a harmadik pedig mondhatni véletlenül tartalmazza a település nevét. A veszprémi székeskáptalan Nagyberény környéki birtokainak szervezete a középkorban 25 MNL Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2013
