Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
MÁRKUSNÉ VÖRÖS HAJNALKA: Az Erdődy család Vas és Veszprém megyei uradalmainak gazdálkodása a 19. század első felében
tartás volt a legjelentősebb, amelyben nagy szerepet játszott a juhtenyésztés magas hasznával kecsegtető gyapjú konjunktúra. Az uradalmi birkaállomány zöme „parlagi juh” volt. A tiszteknek kellett ellenőrizni, biztosítva van-e egy- egy 1000-1500 darabból álló falka számára a kellő legelőterület, télen a megfelelő takarmányozás, tiszta víz. A tenyésztési előírásokban elsősorban a gyapjú tömöttségére és tisztaságára voltak figyelemmel. 1831-ben két új birkaúsztatót építettek. Ekkor jelentek meg a „birkás” cselédeken kívül a mosóemberek, akiknek az volt a kötelességük, hogy a birkákat addig mossák, míg a gyapjú meg nem tisztult. A nyírás után megjelentek a bécsi kereskedők (1832-től Liebenberg és fiai), akik átvették a hatalmas zsákokba gyömöszölt gyapjút.22 Jelentős tenyészmarha állománya a vépi uradalomnak volt, amely a reformkorban 200-250 darabra rúgott. 100 körül mozgott a tehenek és az üszők száma. Piacul az uradalmi városok szolgáltak, Szombathely és Kis-Cell.23 A baromfi volt az egyetlen jószág az uradalomban, amely kukoricát is kapott, egyébként gabonaabrakkal etették az állatokat. Peresztegen és Hosszúfalúban volt baromfimajor, egy ideig adtak ugyan ki a pusztákra is baromfit részes nevelésre a cselédekhez, de később ezt megszüntették. Az uradalmi szükségletre szolgáló baromfi és tojás zömét a jobbágyok szolgáltatták. A majorosné feladata volt az aprójószágra ügyelni, de tenyésztésre nem törekedtek. Az Erdődy családnak értékes szőlőbirtokai voltak a Somlón, a Ság-hegyen és a Jánosháza melletti Kissomlyón.24 A szőlőművelés az egykorú mezőgazdaság legigényesebb termelési ága volt, bérmunkásokkal sokba került a munkáltatás, robotosokra nem lehetett bízni. Ezért az uradalmi szőlőtermelés fontos munkairányítói a vincellérek voltak. A Somló-hegyen lévő majorsági szőlők vincellérei a somlóvásárhelyi parasztnemesek közül választódtak ki. Ezek a szőlőműveléshez jól értő, nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek (a saját szőlőjük megmunkálása mellett) kezelték a tulajdonos távollétében a birtokot, végeztették el az esedékes munkákat a felfogadott napszámosokkal vagy hónaposokkal. Feladatuk legtöbbször a szőlőmunkáláson túl a pincékre is kiterjedt. Mivel minden vincellérnek megvolt a maga „körzete”, ahonnan munkásait hívta, közvetve befolyásolhatta környezete, ismeretségi köre jövedelemszerzési lehetőségeit. A vincellér jóindulatának különösen akkor volt nagy súlya, amikor a filoxéravész után megnőtt a munkaerő-kínálat. Ugyanakkor a munkavégzésben nem lehetett részrehajló, mert a vincellérnek súlyos pénzbüntetést kellett fizetnie, ha elnézte a napszámosok lassú, kényelmes munkavégzését, a szőlőmunka minőségének romlása esetén pedig állásával fizethetett. A vincellér 22 MNL VeML XIII. 6. II. 16. A jánosházi uradalom tisztartójával folytatott levelezés 1825-1842. 23 MNL VeML XIII. 6. IV. 12. A vépi uradalom gazdasági kimutatásai 1815-1832. 24 MNL VeML VII. 1. b. Dóba úrbéri törvényszéki iratai. Az Erdődy-család Vas és Veszprém megyei uradalmainak gazdálkodása a 19. század első felében 155 MNL Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2013
