Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
KAPOSI ZOLTÁN: A herceg Batthyány-Strattmann hitbizományi uradalmak területi és gazdasági változásai (1746-1945)
városrész (Kis- és Nagykanizsa) között az északról befolyó Kanizsa patak képezett hatalmas mocsarat.20 Ennek következtében az uradalmaknak nagy erőt kellett lecsapolásokra, gátak építésére, vízelvezetésre fordítani, nem véletlen, hogy a 18. század közepe felé a három említett uradalomban az összterület harmadánál nem becsülhetjük nagyobbra azon földeket, amelyeken mezőgazdasági termelést lehetett folytatni. Jobb volt a helyzet a Ság hegy alatt fekvő intai uradalomban, ahol nagyrészt árvízmentes mezők álltak rendelkezésre, ám ez az uradalom volt a legkisebb. Egy 18. század végi leírás szerint Intának „.. .gyönyörű a vidéke, előtte vagyon a Sági hegy, körülötte rétek, szántóföldek, szöllős dombok, az Uraságnak alkalmatos kastélyával diszesíttetik".21 A földterület szélesítése mellett szükség volt a munkáskezek szaporítására is. A 18. század elején az uradalmak lakossága nagyon alacsony volt. A két nagyobb uradalmi központ, Kanizsa és Körmend mellett aprófalvas településszerkezet alakult ki mindenhol. A 18. század közepe felé azonban jelentős telepítések kezdődtek, s felgyorsult a spontán betelepedés is, aminek eredményeképpen a lakosság száma gyorsan nőtt. Különösen Kanizsáé, ahol 1784-ben már 6 000-en éltek, míg Körmend mezőváros mintegy 2 500 fős népességgel rendelkezett.22 Ami a különlegességét adta a folyamatnak, az a népesebb települések szabadalmas joga volt. Kanizsa és Körmend contractualista mezőváros volt, ami azt jelentette, hogy a földesúrral kötött szerződés értelmében évi kétszeri alkalommal adóztak, ugyanakkor a földesúri vérhatalom megmaradása mellett belső ügyeikben szabaddá váltak, vagyis megindulhatott a helyi önkormányzati fejlődés.23 Ismert, hogy a 18. századi Batthyány uradalmak mezővárosai nyitva álltak a zsidóság előtt,24 nem véletlen, hogy a jó kereskedelmi adottságokkal rendelkező Kanizsán 1767-71 között megháromszorozódott a zsidó családok száma.25 A 18. század közepén a központilag irányított hitbizomány mindegyik uradalmában kiszélesítették az allodiális gazdálkodást. Nőtt a majorsági gabonatermelés: búzát, rozst, zabot és árpát mindenhol termeltek. A ludbregi uradalomban az ottani népesség által kedvelt hajdinát és kölest is termesztették. A főzeléknövények között bab, borsó és lencse mindenhol volt.26 Mindegyik uradalomban jelen volt a kukorica termelése, újdonságként Kanizsán volt már egy „lóheres mező'" is.27 Foglalkoztak kender, len termelésével is. Gyor20 KAPOSI 2011, 122. 21 VÁLYI 1996, 2. kötet, 222. 22 Lásd: DANYI-DÁVID 1960 adatait. 23 A 18. századi kanizsai önkormányzati fejlődésre lásd: KAPOSI 2009, 365-408. 24 PRICKLER 1994, 30. 25 KAPOSI 2009, 259. 26 MNL VaML VII-1/d/bb. 41. doboz. Körmendi uradalom. 1765. Fundus instructus. 27 KAPOSI 2009, 72. A herceg Batthyány-Strattmann hitbizományi uradalmak területi és gazdasági változásai (1746-1945) 115 MNL Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2013
