Utcák, terek, épületek Pécset - Baranyai történelmi közlemények 4. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2010 (BML, 2010)
PILKHOFFER MÓNIKA: A Dunagőzhajózási Társaság pécsi kolóniáinak kiépülése a dualizmus korában
Utcák, terek, épületek Pécsett a lapvetően két részre oszlott. Egyrészt voltak a mérték utáni szabóságok, ahol kevés volt a jó munkás, de azokat jól fizették, s ugyanakkor az ilyen szabóságok igen magas színvonalon dolgoztak, s a vásárlók is elvárták a jó minőséget. A másik csoportot a ruhakereskedéseknek dolgozó szabók képezték, akik sokszor hitvány munkát végeztek, s munkásaikat is gyengén fizették; ezeknél olcsó volt a szövet és a munka is. A női szabósággal főleg nők foglalkoztak a századforduló körül, de túlnyomóan háziipari keretek között.66 A korábban magánkisipari keretek között folytatott tevékenységformákból egyre több ágazat kiesett erre az időre, amit nemcsak az országban terjedő gyáripari struktúra terjedése, hanem a divat változása is magyaráz. Egy sor korábbi mesterség gyakorlatilag szinte megszűnt, vagyis nem volt már szükség kötélgyártókra, gombkötőkre (paszományosokra), a nagyipari fonó- és szövőipar miatt takácsokra stb. Ám azt sem szabad elfelejteni, hogy a kiépülő nagyipar mellett a kisipar sok területen még őrizte pozícióit, s ugyanakkor új területeket is talált. Az építőipar fellendülésével egyre nagyobb szükség volt a lakások belső kiépítését végző mesterekre. Csak egy példát hozunk ennek érzékeltetésére. A vízvezeték-rendszer kiépülése a város iparosainak, mesterembereinek jelentős megrendeléseket biztosított, s viszonylag nagy kereslet alakult ki olyan szolgáltatók iránt, akik a polgári épületekben kialakított fürdőszobák felszerelését vagy az ottani technikák működtetését tudták biztosítani. A város frekventált helyének számító Jókai téren működött Tichy Aladár „fémáru-, épület- és műbádogos s vízvezeték-felszerelő műhelye”. Az éveken keresztül megjelentett reklám szerint az iparos „Elvállal vízvezeték, fürdő, csatornázási, closett-villamos csengő és villámhárító berendezési munkát”, vagyis a mester foglalkozott a kiépítéssel is. Ugyanakkor a reklámból az is kiderül, hogy „nagy választékban raktáron fürdő és ülőkádakkal” rendelkezik, s minden olyan berendezési tárggyal, amely a polgároknak szükséges lehet a víz használatához.67 Tichy mesteren kívül természetesen több iparos és kereskedő is hirdette magát, de arra utalnunk kell, hogy maga a vízvezeték kiépítése - a néha-néha munkaerő-fölösleggel küszködő városban - új munkaalkalmakat hozott, az építő társaságoknak pedig komoly megrendeléseket biztosított. A kisipar területén számos olyan mesterséget űztek a pécsi polgárok, amelyeket gyárszerűen nem lehetett folytatni, ám a piaci rések kihasználásával lehetőség nyílott a régi mesterség folytatására. A századfordulón voltak egyéni rézművesek a városban, de elterjedt foglalkozás volt az arany- és ezüstmű- vesség (bár e téren egyértelműen már csak javító-szolgáltató tevékenységet folytattak az iparosok). Kolompárból az 1890-es évek elején még mindig volt két fő, ugyancsak találkozunk még lánckovácsokkal is összeírásaink között. 66 Várady 1896. 625. 67 Kaposi 2006. 124. 182 Kaposi Zoltán
