Utcák, terek, épületek Pécset - Baranyai történelmi közlemények 4. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2010 (BML, 2010)
PILKHOFFER MÓNIKA: A Dunagőzhajózási Társaság pécsi kolóniáinak kiépülése a dualizmus korában
A pécsi kisipar legjelentősebb ágazata a textilipar volt. A foglalkoztatási statisztika és az iparkamarai jelentések adatai alapján azt látjuk, hogy a textiliparon belül igen sokfajta foglalkozási tevékenységet űztek Pécsett.63 A ruházati ipar keretén belül a városban 1054 vállalkozás működött, amely az összes ipari vállalkozás (1848) 57 %-át, tehát jóval több, mint a felét tette ki. Ugyanakkor a ruházati ipar összes segédszemélyzete csak 692 fő volt, ami viszont a 3 776 munkást jelentő ipari foglalkoztatás szempontjából annak mindössze 18 %-át jelenti. Vagyis egyértelmű a kép: Pécsett a ruházati iparon belül volt a legtöbb vállalkozás, ám ezek döntően segédnélküli egyéni vállalkozások voltak. A textilipari foglalkoztatás csúcsán ott állt a korábban már említett Hamerli-féle kesztyűgyár, amelynek dolgozói létszáma 1900-ban 178 fő volt, de meg kell még említenünk, hogy volt 15 olyan ruházati üzem is, amelyben 6-10 fő közötti volt a foglalkoztatás, sőt találkozunk 1 olyan üzemmel, amelyben 16-20 fő között állt be a dolgozói létszám. Mindez persze semmit nem változtat a lényegen: a kesztyűgyárat leszámítva az ágazat alapvetően kisüzemi keretek között működött. A textiliparhoz tartoztak a fonó- és szövőipari műhelyek is, amelyek közül emeljük ki idősebb Schmidt János pécsi műszövő telepét, ahol 23 munkás lenből asztalterítőket, asztalkendőket, törülközőket, ágyneműket, pohártörlőket készített. Különböző forrásokból van néhány adatunk a kalapgyárról is, amely 1870-ben alakult, s tulajdonosa az első világháború előtt Poszek Vilmos volt; a vállalat 8 munkással és 8 LE-t teljesítő gépekkel termelt. Azt is tudjuk róla, hogy magas minőségű termékeit itthon és külföldön egyaránt értékesíteni tudta, s egészen a szerb megszállásig exportált délre; „.. .Finom, színes nemezt állítottak benne elő, amelyből pazar készárut dobott a piacra”.64 Tegyük még hozzá, hogy az 1906. évi gyáripari statisztika a cipőgyárakat is a ruházati iparhoz sorolta (korábban a bőriparba tartoztak). Pécsett is volt egy ilyen gyár, mégpedig Benczenleitner József cipőgyára. (A Benczenleitner-család tagjai széles körű ipari tevékenységet folytattak a városban: Sándor cukorgyáros volt, Lajos a Ferenciek utcájában könyvkötészettel bírt, míg Gyula a Király utcában kínálta kesztyűit és sérvkötőit.65) Főleg a régi Belváros utcáiban helyezkedtek el a szabóságok és más ruházati üzletek. A századfordulóról viszonylag sok olyan képeslap maradt fenn, amely világosan mutatja az utcafrontos hirdetést, a műhely létét (amely már általában a hátsó udvarban helyezkedett el). Természetesen egy szabóműhely vagy más hasonló munkatevékenységhez nem kellett nagy műhely, igazából egyetlen szobába s egy kisebb raktárhelyiségbe be lehetett zsúfolni mindent, ami a vállalkozáshoz szükséges volt. A szabóipar a kortárs véleménye szerint 63 Foglalkoztatás 1900. 115. Lásd még: Kamarai Jelentések sorozata 1882 után. 64 Szita 1995. 132. 65 Szirtes 1996. 16. Iparszerkezet és ipartelepek Pécsett a 19-20. század fordulóján 181 Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2010
