Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Interjúk, visszaemlékezések, dokumentumok - INTERJÚK - Farkas József interjúja

Interjú Farkas József1956-os szabadságharcossal, a „mecseki láthatatlanok" egyik tagjával 2006. december 13-án, a Baranya Megyei Levéltár Pécs, Király u. 11. számú épületének I. emelet, 1. számú szobájában megjelent Farkas József ausztráliai lakos és Rozs András főlevéltárosnak előadta a következőket: Farkas József vagyok, részt vettem az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc pécsi eseményeiben, a mecseki harcokban. Szeretném elbeszélni Önnek a velem megtörténteket a pécsi forradalomban, illetve a mecseki harcokban, valamint a forradalmat követő emigrációm állomásairól is beszámolnék. Születtem Siklóson, 1940. február 26-án, édesanyám neve: Horváth Margit. Édesapámat, id. Farkas Józsefet 1944 végén, vagy 1945 elején a szovjet hadsereg elhurcolta a Szovjetunióba, kényszermunkára („málenykij robot" R. A.). 1948-ban, vagy 1949-ben visszajött Magyarországra, de beteg volt és hamarosan meghalt. Engem a nagyszüleim neveltek Kisharsányban, majd Nagynyárádon. Négy osztályt végeztem Kisharsányban, majd dolgoztam Sáripusztán és a villányi gépállomáson, munkám gazolás volt. Kecskeméten kertésztanuló lettem, de megszöktem. 1956-ban 16 éves voltam. Kővágószőlősön, Bakonyán dolgoztam segédmunkásként az uránbányánál. Pécsett, az orvosegyetem melletti munkásszálláson laktam. A pécsi 56-os forradalmi eseményekre a következőképpen emlékszem vissza: Október 25-én részt vettem mindkét pécsi tüntetésen. Délután a Széchenyi téren a rendőrök felszólították a tömeget, hogy oszoljon szét. De a tömeg nem mozdult, sőt teherautóval bányászok csatlakoztak. Utána a rendőrök elmentek, majd kb. 1 óra múlva ávós katonák jöttek, akik bajonettet tűztek fel a puskájukra, feltűzött szuronnyal belerohantak a tömegbe, megszúrták az embereket. Én más fiatalokkal együtt bemenekültem az Irgalmasok templomába. A harangtoronyban vártuk ki, hogy az ávósok eltűnjenek. Éjszaka kijöttünk, ekkor már senki sem volt a téren, visszamentünk a szállásra. Másnap a munkásszállásra jöttek civilek, hívták a fiatalokat a határőrséghez, azzal, hogy a határőröket nem bántják. Elmentem, több fiatallal együtt a határőrségre, beöltöztem. Egy tiszt gyakorlatoztatott bennünket. A határőr-laktanyában voltunk november 4-ig. Ekkor jött egy tiszt, - a nevére nem emlékszem -, aki azt ígérte, hogy elvisznek minket az osztrák határra, azért, hogy mi biztosítsuk az ENSZ-csapatok bejövetelét. A tiszt azt mondta nekünk, hogy ő nem hisz ebben a parancsban. O volt a Mecseken, ahol vannak