Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Interjúk, visszaemlékezések, dokumentumok - INTERJÚK - Farkas József interjúja

harcolók, ő oda megy vissza. A tiszt azt mondta, hogy aki akar, mehet vele a Mecsekbe, a többiek teherautóval mehetnek az osztrák határra. Én a Mecseket választottam. Körülbelül tízen mentünk a tiszttel a Mecsekbe, november 4-én, vagy 5-én. A főhadiszállás a Mecsek (Üdülő - R. A.) Szálló volt. Onnan küldtek ki minket őrségbe, váltásnak. Akkor vettem át a golyószórót. Az őrségváltásnál mesélték, hogy egy fiú megsebesült, egy aknától, a gyomránál. Pár nap múlva mentem vissza ezzel a fiúval a Mecsek-kaputól az Üdülőhöz. A nagy szerpentinen mentem le egy munkaszolgálatossal, aki közölte velem, hogy haza akar menni. A Mecsek-kapunál voltunk pár napig. Kb. 10-en voltunk ott. November 5-én, vagy 6-án történt, hogy a Mecsek-kapunál a Hunyadi úton följövő szovjet tankokra lőttünk. Összecsavartuk a gránátokat, három gránátot kellett egymáshoz csavarni. Jött föl egy tank a Mecsek-kapuhoz. Egy tank jött csak. Lassan jött, majd a Mecsek-kapu előtt megfordult, ment visszafelé. Mi mentünk utána, követtük a Hunyadi úton, a kerteken keresztül. Átugráltuk a kerítéseket, így kísértük a tankot a Pálosok templomáig, majd tovább lefelé a Ltunyadi úton. A tank megállt egy üres házhelynél. Mi hatan voltunk ekkor, négyünknél volt gránát. Vártunk, hogy valaki jöjjön ki a tankból. Végre kinyílt a tető, félig kint volt egy katona. Kibiztosítottuk a gránátokat, és dobtuk a katona felé, majd géppisztolyokkal lőttünk. Nem tudtuk meg, hogy mi lett a lövések eredménye, mert a lövések után azonnal elkezdtünk futni, mert féltünk, hogy a szovjet katonák visszalőnek. A szovjetek nem lőttek vissza, mi elmenekültünk. Szintén november 5-én, vagy 6-án történt, de a Hunyadi úti tankkal történt harcunkat követően, hogy egy, a városból érkező mentőautót vettünk észre, mely egy mellékúton, a szerpentin mellett haladt fölfelé. Amikor a mentőkocsi visszafelé jött, néhányan mondták, hogy ezek ávósok, ekkor akartam lőni a mentőautóra, de lecsuklott a géppisztolyom, ezért nem lőttem. Később derült ki, hogy valóban ávósok voltak. A kocsi elment. Aznap (november 5-én, vagy 6-án) kint voltunk őrségben a Mecsek-kapu felett, egy mellékúton. Egyszer csak két fiatal jött, hogy menjünk, mert a többiek már elmentek, mivel a ruszkik feljöttek a Mecsekre, hátulról, Orfű felől és megkerültek bennünket. Mi elindultunk a fiatalokkal az Orfűi út irányába, pár száz méterre az úttól. A menet vége felé nagy lövöldözés volt. Elbújtunk az erdőben. Amikor a tankok elmentek, átmentünk az úton. Ott láttunk egy dzsipet, ami ki volt lőve. Nem tudtuk, hogy a többiek hová mentek. Ügy gondoltuk, hogy lemegyünk a városba. November 10-én, vagy 11-én a fegyvereket eldugtuk az úttól messzebb, az avar alá. Kettesével indultunk le. Én a 2., vagy 3. párban voltam. Az erdei úton lefelé ereszkedve egy település szélső házait pillantottuk meg. Éppen elértük volna az első házat, amikor meghallottuk a fegyverek zaját. Volt mel-