Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

A forradalom után - VARGHA DEZSŐ A Dunántúli Napló működése az 1956-os forradalom első hetében (Október 23-28.)

sul bűntelen elvtársaknak mondta, akiknek lelkiismeretét „legfeljebb néhány tévedés" nyomja, „ami az általános politikai helyzetből fakadt". Az addigi szabad véleménynyilvánítás kifejezési formáinak nemlétét is „a demokratikus jogok, módszerek" gyakorlati tradíciójának, valamint a tájékozottságnak, a politikai gyakorlatnak, esetleg az elméleti képzés hiányával magyarázták. A hallgatók részéről megjelenő, politikai tévedésnek, melléfogásnak minősített követeléseket szintén ebből eredeztették, amelyekhez a „fiatalos forrófejűség" társult. Azt a régi bolsevik módszert alkalmazták, hogy kijelentették: a fiatalok követelésének legnagyobb része már az „illetékes szervek előtt" van, amelyeket „a megye munkásosztálya, parasztsága, párt és állami szervei" terjesztettek föl. A „történeti hűség"-re hivatkoztak, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) XX. Kongresszusa előtti és utáni hónapokra tették ezt az időszakot. A társadalmi- és a pártélet, valamint a mezőgazdaság terén elkövetett hibák fölszámolásának megkezdését értették ezek alatt. A munkásság és az értelmiség követeléseinek teljesítését pedig a közeljövő feladatának mondták. Pécsett ezen felül a bányászok bérének, munkafeltételeinek rendezése, a tartalékföldek jó fölhasználása, a kollektív szerződések betartása, a lakásépítkezés gyorsítása (ennek keretében a cikk szerint az előző évben több mint száz irodát, hivatali helyiséget alakítottak vissza lakássá) szerepelt a javaslatok között. Mint mondották, ezt azért közölték, hogy ne higgyék az olvasók azt, hogy a kongresszus útmutatása, valamint az MDP Központi Vezetősége (KV) 1956 júniusi határozata óta nem történtek változások, bár azt azért megjegyezték, hogy mindezek gyorsabban is történhettek volna. Itt kibúvóként az idő rövidségét említették, valamint a bürokráciát, a túlzott centralizmust, egyes gazdasági, állami irányító szerv merevségét, amelyek ellen küzdeni kell. Nyilvánvaló az a ravasz és álszent okoskodás, amely a diákparlament követeléseit is ebbe a gondolatmenetbe ágyazta, ismételten jogosnak mondta ki, emellett azt, „hogy menjünk gyorsabban, határozottabban előre a Központi Vezetőség júliusi határozatának végrehajtásában..." (Bár itt ismét megjegyeztek néhány óvatosságra intő tényezőt, úgymint „az ország anyagi helyzetét, az észszerűséget, a megfontoltságot, józanságot".) A hallgatók legtöbb követelését magukévá téve kiterjesztették az összefogást minden idős és fiatal munkásra, parasztra, értelmiségire, minden becsületes hazafira, ismét föltűntek az eddig megszokott szólamok, propagandafogások. Ezt követően először azokat a pontokat sorolták föl, amelyekkel egyetértettek, bár itt is igyekeztek úgy elvenni a követelések élét, hogy a párt és a kormány már megtette ezek irányában az első lépéseket. Ezek után azokat vették sorra, amelyekkel vitába szálltak, illetve nem értettek egyet. Az idegen csapatok kivonásával kapcsolatban a nemzeti függetlenség megsértésének fölvetése miatt intettek óvatosságra, magyarázatát a KV feladatává téve. A már-