A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)
Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - RAYMAN JÁNOS Szigetvári szükségpénzek (1919-1920, 1944-1945)
hiszen az 1943. február 24-i keltezésű ezer pengős szinte kizárólag Nyugat-Magyarországon, és csak 1944 novemberében került forgalomba. Nem valószínű, hogy képes volt átjutni az orosz fronton, hogy itt pénzügyi problémákat okozzon. A Vörös Hadsereg ezer pengőseit illetően való igaz, hogy kezdetben, elsőként a nagycímletek jelentek meg a szovjet katonaság által megszállt területeken. Mivel még jelentős értéket képviseltek, felváltásuk szinte lehetetlen volt és mindenütt súlyos gondokat okozott. Ezek a feladatok elsősorban a helyi bankokat állították nehéz helyzetbe, és késztette őket arra, hogy működésük megindításához a kiscímletekre való felváltás megoldására is lehetőséget keressenek. Mivel időközben a szovjet hadsereg pengőseinek kisebb címletei is megérkeztek, ezzel a felváltási gondok bár meg nem szűntek, de hivatkozni már nem igen lehetett rá. Az ilyen bankjegyeket a szovjet katonai alakulatok vásárlásaiknál használtak és így jutott a magyar kereskedelem útján forgalomba, másrészt ezzel fizették a magyar alkalmazottakat. De a polgári lakosság ezeket a megszállási pénzeket vonakodott elfogadni. Nem véletlen, hogy a pécsi sajtóban többször, még három hónap elteltével is, megismételték az erre vonatkozó rendelkezéseket. A kis-címletek kibocsátásánál ezt a szempontot sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ennek a déli térségnek még egy pénzügyi különlegessége volt. A megszálló szovjet katonaság pénzét, a rubel elfogadását az egész ország területén kötelezővé tették, 1 rubel = 2 pengő 50 fillér árfolyamon. De itt jelentős számú jugoszláv és bolgár katonaság is tartósan berendezkedett. Ezért a jugoszláv dinárt, ha nem is volt kötelezően előírva, 100 dinár = 2,5 pengő árfolyamon elfogadták, de adatok vannak arra, hogy ugyanígy a bulgár levât is. Szigetvár ebbe a térségbe tartozott és nyilván ugyanúgy égetően szüksége volt a pénzre. Itt a hatóság nem adott ki szükségpénzeket, kizárólag a helyi pénzintézet, a Szigetvári Takarékpénztár, amely nyilván legelőször szembesült a pénzhiány és a váltópénz hiánya okozta gondokkal. Továbbá az első világháború után már adtak ki ilyen szükség bankókat és tudtak számolni az eredményével és a következményeivel. A szigetvári pénzkibocsátásnak szinte semmi irodalma nincsen. Néhány dolgozatban összefoglalták a szovjet megszállás során kibocsátott helyi pénzekről szerzett soványka ismereteket, amelyek gyakorlatilag a pénzjegyek leíró katalógusánál alig tudnak többet. 10 Valójában a háborús időszak levél10 Kupa Mihály: Felszabadulásunk pénzei (1944-1945). Honismeret, 1985. 2. sz. 13. c. írásából csak annyit tudunk meg, hogy a helyi Kozári Ede nyomdájában készültek azonos méretben.; Kupa Mihály: Die Notgeldscheine der grössten Inflation in Ungarn (1944. bis 1946) Teil IL: Provinz. Geldgeschichtliche Nachrichten 65 sz. (1978. máj.) 115. c. dolgozatában legalább a címleteket és méretüket is felsorolja.
