A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok a történeti segédtudományok köréből - RAYMAN JÁNOS Szigetvári szükségpénzek (1919-1920, 1944-1945)

tári forrásai sem adnak segítséget, mert vagy nem is képződtek ilyen iratok, vagy megsemmisültek. Szigetvár helyzetét külön rontja, hogy 1944-45-ben Somogy megyéhez tartozott, de említésre méltó forrás ott sem maradt fenn. Egyedül a Szigetvári Takarékpénztár igazgatósági jelentése ad eligazítást a pénzkiadás ügyében. Ebben ez olvasható: „1945. év elején komoly nehézségeket okozott az apró-pénz hiány, amelynek enyhítésére a megszálló hatóságok, valamint a Nemzeti Bizottság hozzájárulásával intézetünk 1-, 2-, 5-, 10 - és 50 - pengős címletekben pénztári elismervény eket bocsátott ki, melyek fedezetét mindenkor ha­sonló összegű vörös 1.000- pengős képezte. Elgondolásunk bevált, és ennek következ­ményeként a teljes árú nélkül álló szigetvári kereskedelem fokozatosa?! megkezdte működését. Intézetünk az 1945. év folyamán mindent megtett annak érdekében, hogy az újjáépítés körzetünkben meginduljon. Igyekezetünk nem. volt meddő és most már nyugodtan elmondhatjuk, hogy sikerült ezekben a válságos időkben ren­delkezésünkre álló minimális eszközökkel komoly közérdekű eredményt elérnünk" n Valójában nem tudjuk, hogy a kiadás mögött milyen mértékben állt a helyi önkormányzat érdeke és hatása. Hiszen a kiadás teljes értéke 200000 pengő, igazán nem tekinthető csekélységnek, és ezt az összeget a bank jelen­tése szerint le kellett tennie szovjet pénzben, a bank pénztárában. Hol volt ilyen összegű feleslege a város bankjának? 1944. üzleti év nyereségét ugyanaz a jegyzőkönyv mindössze 90 172 pengőre tette. A jegyzőkönyvből az is meg­tudható, hogy „Szigetvárra 1944. december 4-én vonult be az orosz hadsereg, különösebb harci cselekmény nélkül és ezen. időponttól kezdve, a megszálló hatóságok intézkedésére intézetünk december S l-ig pénztárát zárva tartotta." Viszont a pénzjegyen december 30-a a keltezés. Kérdéses, hogy a pénz kibocsátása­kor, miként tudtak 1000-es bankjegyeket íogadni és elhelyezni. Mindezek­kel csak arra szeretnék rámutatni, hogy a felváltási nehézségeket mindenki érezte és elfogadta a megoldásra való törekvést. Kevésbé ismertek a helyi ön­kormányzatok kétségbeejtő pénztelenségének nehézségei, amelyet nyilván a helyi bankok mindenütt saját érdekükben is a legfontosabbnak tartottak. Ha a jegyzőkönyv azt a részét szemléljük, hogy a pénztárjegyek kiadása követ­keztében az áru nélkül álló kereskedelem fokozatosan megkezdte működését, megkérdezhetjük, miért? Mert az orosz katonák ezreseit fel tudták váltani? Ezért a pénzkibocsátás szigetvári változatát, mint a dél-dunántúli térség­ben valamennyit, elsősorban a helyi hatóság működéséhez szükséges pénz­összegek előteremtési megoldásának látjuk. Ezeket ismétli Nagy László: Az 1945-46-os infláció - a pénzek tükrében. Éremtani Lapok, 8. (1997). 44. sz. 12. c. munkájában. 11 Szigetvári Takarékpénztár. Az igazgatóság jelentése az 1944. 1945. és 1946. üzlet­évekről. BML Cégbírósági iratok. K. 40 003.

Next

/
Oldalképek
Tartalom