A Pécsi Székeskáptalan pecséthasználata (1700-1845) - Baranyai történelmi közlemények 2. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2006-2007 (BML, 2007)

Tanulmányok báránya megye és a pécsi egyházmegye történetéből - SÁNDOR LÁSZLÓ Az 1848 előtti baranyai lutheránus (evangélikus) kisiskolák szerveződése a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületben

Az anyaegyházakhoz tartozó filiák száma, össznépessége és iskolásainak száma megyék szerinti bontásban Száma 31 17 24 5 Az anyaegyházakhoz tartozó filiák száma, össznépessége és iskolásainak száma megyék szerinti bontásban Össznépessége 4737 5940 2499 105 Az anyaegyházakhoz tartozó filiák száma, össznépessége és iskolásainak száma megyék szerinti bontásban Iskolásai száma 708 975 372 22 ** A baranyai ágostai evangélikusok száma 1848-ban ágostai evangélikus források szerint 8817, katolikus források szerint viszont csak 8541 A megye evangélikus lakóinak jelentős része a 18. század közepe körül a Hesseni Hercegségből, Darmstadt vidékéről és Würtenbergből vándoroltak be, amit Bikal, Egyházaskozár (volt Ráckozár), Ivándárda, Mekényes, Nagyág és Tófű példái bizonyítanak.

10 Számottevő telepes csoportok viszont csak 1780 és 1825 között érkeztek a megyébe, nem egy esetben már belső migráció eredményeként az ott élő őslakosság mellé települve. A mekényesi németek új lakóhelyükre 1735-ben érkeztek, de egy idő eltelte után csatlakoztak hozzájuk más csoportok is a Tolna megyei Gyönkről.

11 Tiszta nyelvi és vallási etnikuma csupán Mekényesnek és Tófűnek volt. Némethidas és Ráchidas etnikai besorolása esetünkben kicsit bonyolultabb, mivel Hidas néven összeépült településről van szó, ami ráadásul kiegészült Kishidassal és Magyarhidassal is, de a korabeli források gyakran külön kezelték őket. A német anyanyelvű ágostai evangélikusok a szintén német anyanyelvű reformátusokkal együtt Némethidason éltek. Egy nagyobb populációjuk - amely lélekszámban magasabb volt mint a most jelzett falurészbenieké - Ráchidason lakott, mégpedig magyarokkal és szerbekkel közösen.

12 A községrészeket 1820-ban közigazgatásilag egyesítették, de egyházigazgatási összevonásukra ez nem vonatkozott. Ezért Némethidast a fentebb jelzett Mekényes és Tófű mellett vegyesvallású, de tiszta nyelvi etnikumú falunak fogom tekinteni, Ráchidast pedig magyar, német, szerb lakosságával együtt külön fogom szerepeltetni. A Luther hitét követő baranyai németek az említett 3 falun kívül 6 településen (Csikóstöttösön, Gerényesen, Kaposszekcsőn, Nagyágon, Tarróson, Tékesen) katolikus magyarokkal éltek együtt. Ráckozáron óhitű szerbek és ágostai németek voltak. Ugyancsak szerb-német 10 Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. I—II. k. (Baranya monográfia sorozat.) Pécs, 1982. A vándorlás kérdéskörét lásd a felsorolt községek népességtörténeti ismertetésénél Timár György kutatásai nyomán. A demográfiai adatok és a migrációval kapcsolatos kérdések elemzéséhez használtam még a 6. sz. jegyzet alatt hivatkozott forrásokat is. 11 Csaplovics i. m. 127. 12 Sándor László: Adatok az ágostai evangélikus egyház és a közoktatás viszonyára Baranyában (1770-1848). In: Nevelés- és Művelődéstörténeti Közlemények. 3. sz. Szerk. Sándor László. Kaposvár, 1990. 79.